Szerzőmegjelölés nélküli cikkben támadja a Magyar Nemzet Török Gábort, reagált az elemző

Egy, a szokásnak megfelelően szerzőmegjelölés nélküli cikkben ugrott neki a kormánypárti Magyar Nemzet Török Gábor politikai elemzőnek, amiért az a Magyarország–Írország labdarúgó vb-selejtezős vereség után november 17-én közölte véleményét a magyar labdarúgás hátországáról.

A kormánylap „vegytiszta ellenzéki narratívával” vádolta meg a politikai elemzőt, mondván, „a sorok között nem is annyira elrejtve kritikai éllel többszörösen kiemelte, miszerint Magyarországon a „politikai haszonlesők” érdekeit szolgálva sajátos, a teljesítmény, a versenyszellem és a tudás érvényre jutását akadályozó politikai érdekháló szövi át a sportágat”.

Ezt követően pedig azt veti a lap az elemző szemére, hogy úgy fogalmaz meg kritikát, hogy 2015 óta ő maga is tagja a magyar labdarúgást irányító legfontosabb testületnek, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnökségének, „ekképpen neki is osztoznia kell a magyar labdarúgás felvirágoztatására hozott döntésekért vállalt felelősségben”. Mindennek fényében véleményét „erkölcsileg aggályosnak” minősítette, hogy véleményt fogalmazott meg.

Török Gábor a cikkre a Facebookon reagált, miután, mint jelezte, a pártlapnak sajnos az írek elleni vereség óta eltelt csaknem másfél hónap alatt az már nem jutott eszébe, hogy őt is megkérdezze. Mint közölte, amit megfogalmazott, abban semmi olyan nincs, amit akár a szakma, akár a politika máshogy látna, ha őszintén beszélne, a maga részéről pedig mindig is ezt mondta és ezt is gondolta. 

A politikai elemző úgy folytatta, nem ellenzéki narratíva, hanem pusztán a valóság az, hogy „a kapitányt el lehet küldeni, lehet, hogy küldeni sem kell, mert megy magától, de aki tartós változást szeretne, annak inkább azt kellene átgondolnia, amit a számok mutatnak: hogy a soha nem látott mennyiségű közpénz és a soha nem tapasztalt politikai figyelem ellenére hol tart ma a magyar labdarúgás a tehetségek kinevelésében és menedzselésében. Kevesebb urambátyám és sikerpropaganda, több verseny és tudás - szerintem ez kellene, nem a csapat és a kapitány keresztre feszítése.”

Végezetül pedig Török Gábor Szoboszlai Dominik édesapját idézve közölte: „Príma, hogy egyre több pálya van. Príma, hogy vannak kiemelt akadémiák. De mi végre mindez, ha az utánpótláshoz való hozzáállás, a munka mennyisége, a képzés szakmai színvonala, a tehetségek kiválasztása nem tart sokkal előrébb, mint régen?”