Ambrus Máté: Gondolatbefőtt

Együtt megyünk a kompon Révfülöp felé.
Torkunkban halk a kutyák szűkölése,
a parton hóhangú a fű növése,
fejünk felett az ég még nyers lazacfilé.

Még minket tükröz vissza a zöld Balaton.
Én még megszokásból csüngök Barbarán,
mint rhésuskölyök egy újabb szőranyán,
míg fintora mellettünk suhan a tavon.

Állunk, mint pásztorok látomás előtt.
Hisszük, hogy nekünk örökké kell élnünk,
mégis halvány sejtésként lötyög bennünk
egy tudat alatt eltett gondolatbefőtt.

Sejtjük, hogy lassacskán mi is elolvadunk,
mint kockacukor az abszintkanálon,
s jön az elmére csöppentett tintaálom,
amely kevesebb annál, amik most vagyunk.