Nehéz idők
Teszteltünk és teszteltünk, míg
lehetségessé nem vált végre a
bolygóközi repülés. Következett
a legkomolyabb kihívások lassú
számbavétele. A Mars légköréé
például. Alig jelentős, csenevész,
éppen emiatt elhanyagolhatatlan.
Harminc nap a szerény tervezet,
öt felszállással. Egy könnyűcske
űrhelikopter meg egy gyors rotor;
a nagy ötlettel bizonyára minden
várakozást felülmúltunk. Aztán
a forgó csak a hetvenkettedik
repülésen sérült meg. Három év
harminc szűkös nap helyett.
Kíváncsian néztük szeretetlen
univerzumunk viharos világait.
Más dimenzió, vad madártávlat.
És most tesztelünk tovább. Új
célunk a Titán. Sűrűbb légkör.
A molekulák szüntelen ütközése
egyszer még tanúságtétele lehet
az új, mindig késő aranykornak.
Festői táj
Jégkanyonok terpeszkednek el
a törpebolygón, kék hóhegyek,
sarki fény világít körbe a
dombok és a vad völgyek felett.
Vakrandevú az égitesttel,
képeket mutat az új szonda,
valamit láttat, elhihetőn,
éppen úgy, ahogy az űr szokta.
Szívmeleg síkság a belsején,
megfagyott folyó a peremen.
Kettős identitású forma
az ismeretlen, dúlt helyeken.
A létállapot mégsem dermedt,
bár minden a semmi felé tart.
Indul a lomha gleccsertömeg
megélni, amit mindig akart.
