Az újkori magyar jazzcéh jeles polihisztora tudja a legjobban, hogy pusztán a szakma elsajátítása kevés a tagsághoz. Végig kellett járnia – a céhbe aspiráló legények módján – az „Erasmus-ösvényeket”, évekig vándorkönyvébe jegyezték a helyi mesterek előmenetelének stádiumait. Új név azután került a céhkönyvbe, ha a visszatérő vizsgamunkáját „hiba nélkül valónak” találták. Régi hagyományt követve, ahogy a céh notabilitásai elkészítettek tudásuk csínját-bínját prezentálva etalonként egy ’mesterremeket’, úgy rögzített egy „audiobookot” a multiinstrumentalista a BMC műhelyében. A pár perces hangképek a céhben töltött évtizedek tapasztalatainak esszenciáját demonstrálják. Az ikonikus népdalt idéző cím egyszerre utal a ’jazz-caminóra’ és az életúton felbukkant visszatekintésre sarkalló 70-es táblára. Megélt épp elég örömöt és gyászt már ahhoz, hogy értse, Mingus tanácsa nem csak a zenészeknek szól: „Bonyolulttá tenni az egyszerűt, arra bárki képes, de a bonyolult dolgokat egyszerűvé tenni, ahhoz kell egy géniusz kreativitása.” Azt már a hallgatónak kell eldöntenie, hogy a zenei artikuláció ötletesebb, vagy az album egészét átható személyesség és őszinteség megragadóbb.
Jó mottó lenne a borítón a francia jazzcéh tiszteletbeli tagja, Molière bonmot-ja: „A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve.” A Visszanéztem félutamból a Borbély-gyűjteményből kiválasztott 11 hangszerre kitalált különleges one man show, ami szemléletesen illusztrálja a „jazznyelv” gazdagságát. Mivel a trackek tematikus „mappái” azonnal felfedezhetők, legpraktikusabb, ha néhány karakteres kompozíciót említek, és megadom a jelszót a „belépéshez”. Az első ’PIN’ a karma. Az invokációként előkúszó gyönyörű tenorszóló, a „Thank You Lord, for Trying Me!” egy küldetésként megélt élet vallomása, amelynek során nehéz próba csak az arra érdemesekre vár. A címadó „Looking Back from Half Way” is ide sorolandó, mert a dallam – illusztrálva a spiritualitás igazi „természetét” – búvópatakként rejtőzik a kompozícióban. Megrendítő ima a személyes gyász ihlette „My Eyelashes Close on You”, eszünkbe juttatva a magyar irodalmi kánonból Buda Ferenc sorát: „Ne rejtőzz el, úgyis látlak! Rádcsukom a szempillámat”, zenei fragmentumaiban pedig a Barron–Liebman duó Miami-projektje a kompozíció navigációs pontja (Dave Liebmann bevallottan a „Loneliness of a Sprinternek” is ihletője). „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” vélte Wittgenstein, Borbély átirata szerint: amikor a szavak kevésnek bizonyulnak, akkor tegyél próbát a muzsika eufemisztikus mágiájával. A következő kód egy szintagma: a tantra groove. Az „audioguide” alapvetése, hogy az élet sosem szimpla matematika, léteznek kiszámíthatatlan történések, hasznosabb az örök létezés ritmusára koncentrálni. A „Kaval Dance” a szufizmus kerengő derviseinek táncaként idézi ezt meg, majd a csend és kiáltás ambivalenciáját rajzolja meg tenoron a földi zajok, zörejek közt ég felé nyúló kézzel a „Silences and Cries”. Alt szaxofonon meggyónt kétely a „Misi, Where Are You Running?” a maxra állított élettempó szükségtelenségéről. A kamarazene ’kulcsszóval’ jutunk a Borbély oeuvre eredetiségét biztosító fontos összetevőkhöz. A „Counter and Point” klarinétok és basszusklarinét izgalmas ellenpontozó játéka, és a bevallottan Steve Reich New York-i verziójára hajazó „Pomáz–Budapest Counterpoint”, amiben a klarinétok mellett a szoprán szaxofonnak is fontos szólam jutott, roppant izgalmas kortárs muzsika.
A Pandora felirat is állhatna a mappán, de nem veszedelmeket rejt, hanem a Borbély sound exkluzív komponensét, amely a worldmusic kóddal nyitható. Ő szereti „agrárjazznek” titulálni a zenéjét, ott van a Balkán Jazz Project, fragmentumokban a Vujicsics együttes, és dominánsan a Dresch-sel teremtett legényesek felvételein is. Az ősjazzt teremtő szertartás „népzenészeinek” megidézése ez, akik fortélyaik javát tették a közösbe anno Louisiana-alsón. Az archívumban – ha valaki kihagyta a Müpában 2022. április 2-án Branford Marsalis koncertjét – nézze meg, hogyan csodálkozott rá egy „sámánra”, miközben az echte amerikai és az etnojazz szimbiózisának megteremtésén ügyködött. Ezt idézi meg a „Gyimes Mood”, és a basszusklarinétra és tilinkóra rögtönzött döcögős örömzene, a „Jolting-chortling” is. A nagy kutyasétáltató és légcserélő séták mestere a „Blood in the Veins” allegóriájában osztja meg velünk meggyőződését a szlovák-magyar pásztorbarátság jegyében, miközben a két fujara párbeszédéhez táncritmusban „odasétál” a tárogató szólama, hogy a vér az ereinkben mindig vörös, érzéki csalódás pusztán, ha másként látjuk. (A fujara szlovák népi ajaksípos hangszer – a szerk.)
A Visszanéztem félutamból jó érv amellett, hogy a Borbély portré felkerüljön majd a magyar jazzcéh virtuális „Rushmore-hegyére”. Ő persze tiltakozna ez ellen, de a céhmesterek már csak ilyenek.
Infó: Borbély Mihály: Visszanéztem félutamból (Looking Back from Half Way) BMC, 2025. Lemezbemutató koncert: Opus, 2026. január 7.
