„Túlélni mindeneket, féldecis rezsimeket” – olvasható Bereményi Géza sora egy színes ragasztószalagon, amilyet általában felújításokon, színpadépítéseknél használnak, hogy rendet tartsanak a kábelek között. Itt azonban nevek sorakoznak rajta: azoké, akik hozzájárultak ahhoz, hogy létrejöhessen a Freedom, a Freeszfe Egyesület új, állandó helye. Öt évvel azután, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem több száz hallgatója tanárai támogatásával elfoglalta az intézmény Vas utcai épületét, tiltakozásul az egyetem kormányzati átalakítása ellen.
A több mint két hónapig tartó blokád után jött létre a Freeszfe Egyesület, amelynek munkatársai azóta is folyamatosan keresték a működéshez szükséges állandó teret. Anyagi források híján – hiszen minden felmerülő helyszín komoly felújítást igényelt volna – végül a Közép-európai Egyetem Nádor utcai épületében találtak ideiglenes otthonra. „Lezárult egy fejezet az életünkben, elköltöztünk a CEU-ról” – írták december 22-én a közösségi médiában. Ezzel vált hivatalossá a költözés, miután szeptember végén a Fővárosi Közgyűlés döntése nyomán a Freeszfe birtokba vehette a XIII. kerületi Szabolcs utca 27. szám alatti, korábban iskolaként működő, ötemeletes épületet. Itt végre minden tér azt az oktatási és alkotói munkát szolgálhatja, amelyet az egyesület évekkel ezelőtt megálmodott.
FREEDOM néven a Freeszfe hivatalosan is átvette pesti JurányitA december 30-i megnyitón a lépcsőház dantei pokoljárássá változott: Gattyán Eszter és Bálint Marcell közel háromórás performanszában az öt emelet az öt érzékszerv tapasztalatát jelenítette meg. A legfelső szinten már a szaglás dominált – a füstölő és a performanszhoz használt festékszóró szaga, valamint az állandóan mozgásban lévő lift révén a levegő szinte minden szintet átitatott. Mindez szimbolikus jelentést adott a térnek: emlékeztetett arra a valóságos pokoljárásra, amely a Freeszfe eddigi működését kísérte. Arra a küzdelemre, amelynek során – az EMEX (Emergency Exit) program segítségével – mintegy 170 hallgató juthatott diplomához a kormányzati beavatkozás után. És arra is, amit a hontalanság, a folyamatos bizonytalanság, a független intézményeket érő politikai nyomás és az egyre szűkülő állami források jelentettek.
Ahogyan korábban a CEU tereiben, úgy most is minden a működés részévé vált. Kellék lett a lépcsőház, a folyosó, a tantermek előtti kis terek, sőt a félkész próbatermek is. Itt zajlott felnőtt és szenior színjátszás, mozgásimprovizáció, drámajáték, színházi és filmes zeneszerzés, performansz, filmműhely, nyílt próba – sőt, az egyesület új mentális egészség programjának önismereti foglalkozása is. Ahogy korábban a CEU falai között egy néptáncóra remegtette meg az épületet, vagy egy kellékkoporsó hozta rá a frászt a takarítókra, most is összecsúsztak a terek: a lépcsőházi performansz találkozott az emeletre igyekvőkkel, átszűrődött a zene a színjátszókör termébe, a második emeleten pedig dübörgött a próba Füst Milán Boldogtalanok című drámájának feldolgozásához.
„Egyszerűen nem mernek támogatni, mert egy olyan politikai környezetben élünk, hogy ezt mérlegelniük kell”A nyüzsgés nem véletlen: ha elkészül, az épület sokoldalú művészeti műhellyé válhat, ahol a színházi és filmes képzések mellett független alkotócsoportok is helyet kapnak, és ahol a mentorálás valóban megvalósulhat – többek között annak a mintegy kétszáz hallgatónak, akik az idei tanévben kezdték meg tanulmányaikat, köztük az új, négyéves színészképzés hallgatói.
Bár a Freeszfe anyagilag továbbra is pengeélen táncol, működése – az önkéntesek, a tárgyi felajánlások és az adományozók révén – egyelőre stabilizálódni látszik. A januári programnaptár már most sűrű: táncházak, előadások, koncertek jelzik, hogy a bizonytalan jövő ellenére a tér élni kezdett.
Infó: Freedom – Freeszfe. Budapest, XIII., Szabolcs utca 27.
