Magyarország;költészet;slam;

A slam irodalmi műhely versenyére bárki ingyenesen nevezhet, idén is havi rendszerességgel kerül rá sor a budapesti Gödör Klubban. Ha egy sebből vérzünk, az már közösség? - slammelte Kovács Nóra Judit, az est első helyezettje

„Ha egy sebből vérzünk, az m

Kisterpesz, fej lehajt és minden rendben

Kevés kegyetlenebb dolog van a művészetben annál a pillanatnál, mint amikor ítélőszék – nevezetesen a nézők, hallgatók – elé kerül az alkotó műve azonnali értékelésre, főleg, ha a művész maga is jelen van. Talán könyörtelenebb, mint maga a folyamat, amiben jelen esetben a szavak egész, előadott szöveggé állnak össze, de olyan természetes dolog is, amely épp egyidős a költészettel. 

Ez történik a Földalatti Slam Akadémia gyakran a Szépírók Társaságával szervezett slam irodalmi műhelyében is havonta, ahol tízperces koncert után a versenyben indulók a meglepetés erejével, folyamatos sorsolás mellett követik egymást, köztük félperces handpan impróval minden különösebb átmenet, flancos hűhó nélkül. Itt tényleg csak a mű meg az író-előadó van, meg a budapesti Gödör Klub alagsorának színpadát bevilágító reflektor és az előadás alatt taps helyett tetszését (ahogyan az a slamben szokás) csettintéssel kifejező közönség.

Alkotói munka folyik, szóval a minimális szigor inkább csak formalitás: performanszról van szó, nem feszengő általános iskolai versmondásról, tárgyak, hangszerek nélkül jöhet minden, néha csapatban, az FSA-műhelyben még tánccal is, rímmel vagy anélkül – csak egy a lényeg, fejből legyen, na meg szívből. A téma már sokadjára József Attila Hazám című versének sora; „föl kéne szabadulni már!”, amely nem véletlen, hogy 2023 óta az est vezérfonala. Ha a költő életműve nem lenne magától is kortalan, azzá teszi sok éve a világ is, főleg most, háborúk, forradalmak, formálódó világrendek küszöbén.

A slam szerepe a művészet mellett a reflexió, így a felszabadulás értelmezhető politikai és személyes térben egyaránt, úgyhogy az egyenként három perces előadásokban 2026. januárján benne van a szorongás millió árnyalata: a cserben hagyott gyerekkor, a felnőtt létre túl hamar rákényszerített fiatalság, a túlélt, de nem megélt élet, a tömegként, nem egyének egész soraként értékelt társadalom és a mindennek hízelgő, majd hazudó, aztán hízelegve hazudó, fejük felett döntők, majd az ebből való menekülés önsanyargató útjai. Jó tanács egy slammertől: ha a világ a feje tetejére fordult, csak álljunk terpeszbe, hajoljunk le és nézzünk át a lábaink között, mindjárt úgy tűnik, a helyén van minden.

Az est slammerei.

„A Földalatti Slam Akadémiát irodalmi havilapnak is látom, amelyben a tárcák, esszék, versek, novellák, naplóbejegyzések nem úgy jelennek meg, mint egy hagyományos, nyomtatott, vagy online újságban hanem először mikrofonban hangzanak el, aztán a videók felkerülnek az FSA youtube csatornájára és Facebook oldalára” – meséli lapunknak Molnár Péter magyar és Európa-bajnok slammer, az akadémia alapítója és főszerkesztője. Az eredményhirdetést minden előadó esetében egyenként részletes értékelés előzi meg az állandóan változó összetételű zsűri (ezúttal Molnár Péter, Horváth Kristóf Színész Bob, Nagy Soma, Aldermann D. Judit és Herczeg Jonatán slammerek) részéről: előadásmódról, a slammelés fogásairól, ragrímekről, tiszta és félrevivő rímekről és végül a témáról, a szorongás forrásáról. A több órás folyamat olyan, mint a költészet: azonnali, könyörtelen, őszinte és legfőképp végül felszabadító.

Lovász Andreával, a Móra Kiadó főszerkesztőjével beszélgettünk értékekről és formaváltozásokról. Szerinte a gyerekirodalomnak nincs feladata azon túl, hogy örömet szerezzen, a politikában pedig az a legrosszabb, hogy öncenzúrát indít el. Interjú.