A Szőlő utcai intézet fiatalkorúak börtöne, akik ide kerülnek, általában súlyos bűnelkövetők: emberölés, rablás, szexuális erőszak van a rovásukon – sorolta a miniszterelnök a héten tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján. Majd úgy folytatta, öt ilyen intézet van az országban, ahol fiatalkorú bűnözők vannak. A szociális felelősségi rendszerből ezeket az intézeteket át kell helyezni a büntetés-végrehajtás felelősségi rendszerébe, mert így több esély van arra, hogy tisztességesebb és törvénytisztelőbb ellátást kapnak az ide bekerült fiatalkorú bűnözők. Az államnak felelősséget kell vállalnia minden félrecsúszott életért, empátiával, de az eddiginél sokkal nagyobb szigorral kell fellépni.
Így szólt a békepárti, Krisztus-hívő, mélykeresztény, családbarát kormány miniszterelnöke.
Gondosan ügyelt arra, ki ne mondja, hogy az intézményekben gyerekek vannak, akár 12 évesek. Ahogy azt sem, hogy nem ők, hanem ellenük követtek el bűnt. Erőszakolták, verték, alázták őket az értük felelős felnőttek. A kormány és a rendszer tudtával.
A 2010-es évek második felében egy kormányhoz közeli, akkor még kevésbé a politikával, sokkal inkább a szakmával – család- és gyermekvédelemmel – foglalkozó szervezetnél dolgoztam. A kezdeti értelmes munka fokozatosan került a politikai irányítás alá, és kaptuk az egyre furcsább utasításokat. Nem írhattuk le a válás szót, mert az nem fért bele a keresztény ideológiába. A családon belüli erőszak kifejezés is tabu lett, mert „az erőszak és a család szó nem kerülhet egy mondatba”. A gyerek pedig minden hivatalos szövegben gyermek lett, mert „úgy szebb”. Akkor ez a habos-babos kommunikáció szolgálta a kormány tervét, a csok, a babaváró támogatás és a házassággal járó kedvezmények bevezetésének korszakát éltük. A mocskos valóság közben az volt, hogy a hátrányos helyzetű, szegénységben élő gyerekek már akkor is csak a civilek segítségére számíthattak, a fogyatékos gyerekkel élő családok is magukra maradtak. Ebben az időszakban volt, hogy az egyik miniszter – nem nevezem meg, mert bármelyik lehetett volna – egy borsodi zsákfaluba látogatott. Akkora ott a szegénység, hogy a kisbabáknak cukros vizet adnak az éhező anyák. Szemétszállítás nincs, de a nagy napra, a polgármester utasítására, minden mocskot a település patakjába kellett dobni, hogy a miniszter mosolyogva gyurmázhasson az elé ültetett gyerekekkel. Készült is róla sok fotó, videó, a köztévében leadták, nyomorban is lehet szépen élni.
Ebbe a rózsaszín világba érkeztek meg Kaleta Gábor pedofil fényképei és videói. A Fidesz-ember mocskos bűnéhez bűnbak kellett, ezek lettek az azonos nemű párok, akiket aláztak, üldöztek, a melegeket tudatosan pedofilnak nevezték, kiskorúak nemváltó műtétjével riogattak. Kaletát pedig eltüntették egy képzeletbeli patakban. Jött a bicskei botrány, és a patak kezdett megtelni. Felszínen maradt a gyermekvédelem hátborzongató világa, látszatintézkedésekkel már nem lehetett lenyomni a szemetet.
A Szőlő utca szennyét már nem tudta elnyelni semmi. Látható vált a Fidesz valódi arca, ördögi szájukkal neveznek bűnözőnek gyerekeket.