Millióan a teheráni rezsim ellen

Egyre több jel mutat arra, hogy az Iránban zajló tüntetéshullám minden korábbinál nagyobb és mélyebb társadalmi válságot jelez. Egyes becslések szerint már milliósra is tehető azok száma, akik az ország - a CNN szerint - mintegy 180 városában vonulnak utcára. A központi hatalom elrendelte, hogy az internetet és a mobilhálózatokat kapcsolják le – ez már 84 órája tart –, de az információs elszigetelés ellenére is eljutnak olyan felvételek a külvilághoz, amelyek hatalmas tömegeket mutatnak Teherántól Karadzsig, Iszfahántól Sirázig.

Ami igazán új a tiltakozáshullámban, az a résztvevők társadalmi összetétele. A korábbi évek – például 2009, 2017 vagy 2022 – megmozdulásain elsősorban a városi középosztály, a diákok és a progresszívebb rétegek vettek részt. Most azonban a szegényebb rétegek, a városi külvárosok lakói, sőt a hagyományosan rezsimhű kereskedői és bazári csoportok is csatlakoztak. Ez is jelzi, milyen mélyre hatolt a gazdasági összeomlás: a rial történelmi zuhanása, a hiperinfláció és az élelmiszer-árrobbanás mellett sok család már az alapvető szükségleteit sem tudja fedezni.

A társadalmi bázis kiterjedése miatt a rendszer minden eddiginél nagyobb kihívással szembesül. A hatalom azonban újra a már jól ismert eszközhöz a brutális erőszakhoz nyúl. A biztonsági erők korlátlan felhatalmazást kaptak, a tömegbe lőhetnek. A Forradalmi Gárda vezetése „vörös vonal átlépésének” minősítette a tüntetéseket, és nyíltan megfenyegette az irániakat. A HRANA és más független emberi jogi szervezetek szerint már legalább 10 600 embert tartóztattak le és 544-en vesztették életüket – 496 tüntető és 48 biztonsági erőktől –, főleg Teherán és Karadzs környékén. A letartóztatott embereket „Isten ellen elkövetett bűncselekménnyel” vádolják.

A tiltakozások azonban a terror ellenére sem csillapodnak. A tüntetők rendszerszintű változást akarnak: „Halál a diktátorra! – Éljen a sah!” skandálják sok helyen. A megmozdulások fókuszába – legalábbis a szlogenek szintjén – egyre gyakrabban kerül Reza Pahlavi, az 1979-ben megbuktatott sah fia. Ő szombaton általános sztrájkot hirdetett, és kijelentette: kész akár hazatérni Iránba.

Pahlavi személye azonban ellentmondásos. A 65 éves trónörökös már több mint öt évtizede él száműzetésben, az Egyesült Államokban. Gyermekkora óta elszakadt az iráni társadalmi valóságtól. Míg Khomeini 1979-ben hatalmas, előre szervezett bázisa révén diadalmasan tért vissza az országhoz, Pahlavi nem rendelkezik hazai szervezeti háttérrel, beágyazottsága minimális.

Két fejleményből azonban előnyt kovácsolhat. Egyrészt a kezére játszik a rezsim kirívó népszerűtlensége, amit részben az ország katasztrofális gazdasági helyzete idézett elő. Másrészt az iráni ellenzék – mind belföldön, mind diaszpórában – szétszabdalt és nincs igazi vezéregyénisége.

A tiltakozók egy része ezért nem feltétlenül Pahlavi személyét támogatja, hanem egyfajta szimbólumot keres, olyasvalakit, aki a jelenlegi rendszer ellentétét testesíti meg. Pahlavi maga is így próbálja pozícionálni magát: „Nem hatalomra hívnak, hanem integrációra” – fogalmazott óvatosan.

A valóság persze bonyolultabb. Az irániak körében erős a történelmi emlékezet a sah rendszerének brutalitásáról, fényűzéséről és korrupciójáról. Pahlavi túl közel áll a Nyugathoz, különösen az Egyesült Államokhoz és Izraelhez – utóbbi országban kormányfői szinten fogadták. Ez sokak számára hiteltelenné teszi őt Iránban, ahol a lakosság nem feltétlenül Amerika-barát, még akkor sem, ha a rezsimet elutasítja. A Pahlavi-család luxusélete – svájci villák, fényűző partik, külföldi iskolák – továbbra is sokak szemében a monarchia sötét oldalát idézi.

Ennek ellenére tény, hogy a jelenlegi felkelés hatalmas lélektani fordulópontot jelent. A tüntetők már nem félnek nevén nevezni a célt: a rendszer megdöntését. A nemzetközi reakciók – az amerikai és európai vezetők elítélő nyilatkozatai – tovább erősítik azt az érzetet, hogy a világ ezúttal figyel Iránra, és a rezsim elszigeteltebb, mint valaha.