A Képzőművészeti Főiskolára járt (mesterei Somogyi József, Bencsik István és Karmó Zoltán voltak) Tóth Dávid munkásságának ihletője is a ló; de honlapjának tanúsága szerint más állatokat is előszeretettel mintáz meg: elefántokat, oroszlánokat. Figyelme persze nem csak állatokra koncentrálódik. Honlapjának Emlékművek menüpontjára kattintva számtalan emberi alakos művet találhatunk: Szent Kristóf, IV. Béla, Halassy Olivér, Erzsébet királyné, Ybl Miklós.
Az elkötelezetten figurális Tóth Dávid a következőképpen fogalmazza meg ars poeticáját:„A szobraim a gondolataim lenyomatai. Állatszobrászatommal a minket körülvevő, Istentől kapott tökéletes világunk sérülékenységére szeretném felhívni a figyelmet, melyet az emberiség nem becsül kellően. Alkotásaim főhajtások a teremtett világ felé és általuk szeretnék szobrászként, a magam eszközeivel hozzátenni valamit a világ dolgaihoz” – olvashatjuk a mostani tárlathoz mellékelt prospektusban. Ebből az is kiderül hogy pályaválasztása nem véletlen. „Édesanyám, Péter Zsuzsanna és édesapám, Tóth Béla is szobrászok voltak. Már 4 évesen tudtam, hogy szobrász és lovagló leszek. Főiskolás éveimet már egyértelműen az állatszobrászat határozta meg, ahogy az autonóm szobrászatomat ma is”- vallja magáról.
A lovakkal vagyok kiállítása nem csak a lovak szerelmeseit fogja lenyűgözni. Az állat iránt kevésbé rajongók a mérhetetlen precizítással kidolgozott plasztikák formai gazdagságában, anatómiai hűségében gyönyörködhetnek. Az Adu portréja című alkotás nyugodtan álló lovának feje, teste tökéletesen arányos, az izmok ott feszülnek meg, ahol kell. Az Ágaskodó bronzparipája éppúgy ágaskodik a magasba és nyerít ijedten, ahogy az életben. A Csillagrugó megbokrosodott lova úgy rúg hátrafelé, ahogyan a nagykönyvben meg van írva.
A realista felfogású szobrok között akadnak elvontabbak is, ahol a megmintázott állat egy fogalom, egy gondolat kifejezésének eszköze. Ilyen a Vágta, ahol a vörös márvány lófej a megfeszített erővel való futást érzékelteti. A Szénázók plasztikáján két egymáshoz erősített lófej ropogtatja a szénát, vagyis a fekete márványposztamensen szétszóródott fémrudakat. Az alkotás az élet körforgását, a teremtett természet rendjét ábrázolja a lényegig lecsupaszított formáival. Érdekes „kakukktojása” a kiállításnak a Segélykiáltás vízilova. A lófélék családjába tartozó állat nem igazi ló, talán nem is érzi magát itt otthonosan, és ezért a cím és az üvöltésre tátott száj.
A tárlaton az ember is megjelenik, például az Esküvő bronz kisplasztikáján. A lóháton ülő pár szoros tömböt alkot. Nemcsak kettősük között érződik az összetartozás, hanem a hátratekintő lóval is meghitt a kapcsolatuk. Poroszkálásuk nyugodt magabiztosságot sugall.
A kiállításon rajzok és fotók is szerepelnek. Előbbiek Tóth Dávid anatómiatudásáról árulkodnak. Utóbbiak dokumentációi A lovakkal vagyok munkáinak.
Infó: A lovakkal vagyok. Tóth Dávid szobrászművész kiállítása. Aranytíz Kultúrház Nyitva: január 31-ig
