"Igaz, tudunk harcolni mind!/ De nem akarjuk, hogy megint/ tengernyi hős vérezzen el/ gyászos hazai téreken./ Kérdezz meg minden jó anyát,/ hallgasd meg hitvesem szavát,/ s már szíved is felelni tud:/ akar-e Moszkva háborút.” (Jevgenyij Jevtusenko / Bede Anna fordítása).
„Beköszöntött az imperializmus új kora” – nem akárki, a közgazdasági Nobel-díjas Joseph Stiglitz mondja, hogy „új birodalmi korszakába érkezett az Egyesült Államok. Európának, Kínának és a világ többi részének pedig szükségterveket kell készítenie, arra építve, hogy meg lehet lenni Washington nélkül is. Vagyis a tech cégek, az egyetemek és az amerikai piac nélkül is. Ki kell taszítani Amerikát a nemzetközi közösségből, a feltartóztatás politikáját kell alkalmazni ellene – mondja Stiglitz.
Túl gyorsan felejt Európa, túl gyorsan felejt a világ. Moszkva az ukrajnai vérgőzben felejti a húszmillió halottat, a Nyugat felejti a partraszállást, az ardenneki vérengzést, amikor Hitler még egyszer utoljára próbált kinyújtózkodni, a világ meg igyekszik kikecmeregni abból az egérfogóból, amelybe önmagát kergette. Abba a csapdába, ahonnan – tudja – nincs menekvés. Mi pedig bárgyú bólogatással tűrjük, hogy megint a vágóhídra tereljenek mindannyiunkat, dacára Jevtusenkónak, vagy Stiglitznek, vagy egyszerűen az élni akarás józan, paraszti eszének. Csaknem négy évtized nyugalom után ismét az atomfelhő árnyékát, a Másnap rémületét féljük.
Mert, ahogy hiszünk Jevtusenkónak, úgy nem bízunk meg Vlagyimír Punyin orosz elnök nagyorosz álmokat kergető szavának, de nincs okunk megbízni az új birodalmi korszakába belezavarodott Donald Trumpban sem.
„Ám ez súlyos kihatásokkal jár a világban a békére és a stabilitásra nézve. Trumpnak nincs ideológiája, csakis a mohóság és a hatalomvágy vezérli. Pedig a jólét nem lehetséges jogállam nélkül. Az elnök ugyanakkor bebizonyította, hogy abszolút hatalom nélkül is lehetséges példátlan korrupció. Az árát a társadalom fizeti meg, mert az urambátyám-rendszer mindig visszaveti a gazdaságot” – írja Stilgitz.
Most kellene, de nagyon az Európai Unió erős védernyője, most, amikor a NATO puszta léte is bizonytalan, s lenne bár az orosz fenyegetés is csupán rémálom. Az elrettentés – tudjuk – múlt századi találmány, de jobb híján…
Most van az, hogy a magyar külpolitika vakon lecövekelt Washington, illetve Moszkva mellé, ostobán várva a Putyin-Trump párharc kimenetelét, öljék közben halomra a felek egymást Ukrajnában. Most, amikor - Trump meg a grönlandi rémálmai miatt - döcög a NATO, s nincs Európában számottevő erő, amely szavatolni tudná a mi szuverenitásunkat, most érzékelhető csak, mennyire szükségünk van - lenne - Európára, a biztonságot szavatoló közösségre, amit az Orbán-kormány felelőtlen önhittséggel elkótyavetyélt.
Lengyelország fölött tucatnyinál is több orosz drónt lőttek le a lengyel fegyveres erők, ez volt az első alkalom, hogy egy NATO-tagország közvetlenül támadott meg orosz harci eszközöket a légterében az ukrajnai háború 2022-es szintlépése óta. Tusk bejelentette, Lengyelország kérte a NATO-szerződés 4. cikkelyének alkalmazását. „Ez nem csak az ukránok háborúja. Ez egy konfrontáció, amelyet Oroszország az egész szabad világ ellen hirdetett meg” – mondta Tusk a BBC jelentése szerint.