„Ha hó Ha hull A szélbe Ha szemekbe / De szép Ha könnyedén Ha el Ha olvad/A hó De szépen olvad el Ha könny” Fenti sorok az Egy gyilkosság mellékszálai című előadásban hangzanak el a Vígszínház Házi Színpadán. Szerzőjük a tragikus sorsú író, költő Borbély Szilárd, akinek 2000-ben brutális módon megtámadták a szüleit, az édesanyját meggyilkolták, az édesapja pedig életveszélyes sérüléseket szenvedett. Az esetet a Halotti pompában dolgozta fel a szerző, aki 2014-ben saját kezével vetett véget az életének. Mit lehet kezdeni ezzel a szörnyűséggel? Hogyan lehet méltó emléket állítani az áldozatoknak? Valószínűleg ezeket a kérdéseket tette fel Seress Zoltán színész-rendező alkotótársaival Szántó Balázzsal és Gyürky Kata dramaturggal, amikor elkezdtek gondolkodni egy előadásról, amely alapvetően a gyilkosság körülményeivel foglalkozik. A kiindulópont Borbély Szilárdnak az Egy gyilkosság mellékszálai című műve és ehhez társulnak részletek a Hosszú nap el… című kötetből és a Halotti pompából. A produkció egyszerre rendkívül szikár és költői. Döbbenetes tényszerűségét elsősorban a gyilkosság nyomozati anyagai és tárgyalási jegyzőkönyvei adják. Az alkotók ugyanis kutatni kezdtek, elmentek a Nyíregyházi Törvényszékre és hozzájutottak különböző dokumentumokhoz és fotókhoz. Utóbbiakat egy dossziéban minden néző a kezébe is veheti. A fényképeken az író édesanyjának holtteste látható, közelről szemügyre vehetjük a bántalmazás sokkoló nyomait. Van is olyan néző, aki nem bírja nézni, eltartja magától. A szembesülés azzal, hogy létezhet ilyen bestiális tett, valóban nagyon megrázó. Az írás elején emlegetett könny hamar megjelenik a szemünkben. Tetézve az egészet azzal, hogy a rablótámadás feltételezett gyanúsítottjait annak idején elfogták, majd felmentették, sőt még több milliós kártérítést is igényeltek.
Az előadás végig az író szemszögét követi, a versrészletek pedig segítenek abban, hogy valamennyire a néző is épen, az esettel szembenézve, a gyász feldolgozására alkalmasan jöjjön ki a nézőtérről.
A két színésznek, Seress Zoltánnak és Szántó Balázsnak egyáltalán nincs könnyű dolga. Iintim térben kell egyszerre tárgyilagosnak és emberinek lenniük. Mégis mindketten bravúrosan és óriási alázattal oldják meg ezt a sok szempontból szinte megoldhatatlannak tűnő feladatot. Amikor a verseket mondják, a szavaik a szívünkig hatolnak, amikor a történetet mesélik, vagy különböző jeleneteket játszanak el, akkor az értelmünkre hatnak. Persze, ami történt, azt ép ésszel nem nagyon lehet megérteni. Az Egy gyilkosság mellékszálai című előadás mégis erre tesz kísérletet. Egyben kérdéseket is megfogalmaz. Létezik-e sorsszerűség? Van-e olyan elkerülhetetlen tragédia, aminek egyszerűen meg kell történnie? Nincs rá magyarázat, hogy miért. Bizonyos sorsok magukban hordozzák, hogy áldozatokká válnak? Mennyire lehet bízni a jogban és az igazságszolgáltatásban? Ha ott hiba történik, ki lehet-e azt javítani, vagy ez az anomália már örökké megmarad? A kérdésekre az előadás sem tud, és nem is szeretne válaszolni. A dilemmákat viszont markánsan előhívja és ezzel már óriásit tett azért, hogy tanuljunk valamit abból, ami történt és ha hasonló szörnyűséggel találkozunk talán valahogy megelőzhetjük a bajt.
A produkció vége egy színpadon ritkán látható, bátor, ám nagyon is katartikus megtisztulással zárul. A feliraton pedig ez áll: "mint ujjbegyek, mint fáradt kézfejek /nem becéznek van hallgatás van semmi és mind... el."
Infó
Borbély Szilárd
Egy gyilkosság mellékszálai
Rendező: Seress Zoltán
Vígszínház Házi Színpad
Legközelebb február 3-án látható
