Conchita Wurst bejelentette: kivonul mindenből ami Eurovízió. A 2014-es győztes, a Rise Like a Phoenix előadója személyes és alkotói megújulással indokolta döntését. Nyilatkozatában hálával beszél az idén Bécsben megrendezett Eurovíziós Dalfesztivál formáló erejéről, ám világossá teszi, hogy a jövőjét már nem ebben a térben képzeli el. A bejelentés tudatosan kerül minden politikai utalást, mégis nehezen értelmezhető független döntésként egy olyan évben, amikor a verseny épp fennállása egyik legnagyobb legitimációs krízisébe sodródott.
A hetvenedik évfordulóját ünneplő Eurovíziós Dalfesztivál minden eddiginél élesebb politikai és morális viták kereszttüzébe került. Öt ország – Írország, Spanyolország, Izland, Szlovénia és Hollandia – már bejelentette távolmaradását Izrael részvétele miatt, miközben a verseny elvileg továbbra is “politikamentes”. A kettős mérce vádja pedig egyre hangosabb: míg Oroszországot 2022-ben az ukrajnai invázió után kizárták és Belaruszt már egy évvel korábban eltávolították politikai beavatkozás vádjával, Izrael most maradhatott. Tiltakozásképp a 2024-es győztes, Nemo, már visszaküldte trófeáját az EBU-nak, hangsúlyozva, hogy a verseny deklarált értékei – egység, befogadás, méltóság – és a döntések között feloldhatatlan ellentmondást lát. Majd nem sokkal később a 1994-es nyertes, Charlie McGettigan is bejelentette, hogy hasonló lépésre készül.
Az ORF, az osztrák közmédia jelezte, hogy nem fogja tiltani a palesztin zászlók megjelenését, és nem némítja el az esetleges kifütyülést sem.
Így a májusi dalverseny az európai értékvita élő színtere lehet majd.
Conchita Wurst távozásával tehát egy korszak zárul le. Egy olyan előadó lép hátra, aki a 2010-es években az Eurovízió progresszív, befogadó arcát testesítette meg, és akinek győzelme kulturális fordulópontként vonult be a verseny történetébe. Vele egy olyan referencia tűnik el a mezőnyből, amely egyszerre jelentett esztétikai és erkölcsi iránytűt a verseny önképében.
