A háborúk és az erőszak lélekromboló hatását mutatja be női szempontból a Kiscelli Múzeum Október című kiállítása

„Nie wieder Krieg”, azaz „Soha többé háborút” – kiáltja egy nő Käthe Kollwitz 1924-es plakátján a Kiscelli Múzeum Október – a hallgatástól az ellenállásig című kiállításán, mely női nézőpontból mutatja be a háború lelket deformáló hatásait. A tárlat előzménye a két évvel ezelőtt, a Budapest Galériában rendezett Az erőszakról című tárlat, mely feminista és queer nézőpontból vizsgálta témáját, és mutatta be a rendszerszinten alkalmazott erőszakot. Az Október című kiállítás hasonló gondolatot visz tovább, az elnyomás politikai, társadalmi és gazdasági rendszereinek tartósságára világít rá, és személyes történeteken keresztül mutatja be, hogy a háború milyen tartós hatással van az emberi lélekre, a feldolgozatlan kollektív traumák pedig miként élnek tovább egy társadalomban. A falakon láthatunk kortárs reflexiókat is, melyek például Ukrajna orosz inváziójára és a háború környezeti pusztítására reagálnak, és szerepelnek olyan művek is, melyek a világháborúk borzalmait mutatják be.

Utóbbi csoportba tartoznak Käthe Kollwitz (1867–1945) német grafikusművész és szobrász művei, melyek a tárlat fontos kiindulópontját adják. Páldi Lívia kurátor szerint Kollwitz életműve ugyanis a háborúellenes kiállását és a társadalmi érdekérvényesítést tekintve nem vesztett érvényéből. A tárlaton látható képein is láthatjuk fő témáit, a munkásosztály és a városi szegények – kivált a társadalom peremén élő nők – komor hangulatú ábrázolását, bemutatva, hogyan nyomorította meg az életüket a háború, az éhínség és a betegségek. Kollwitz-ot a világégés személyesen is érintette: tizennyolc éves fia, Peter az első világháború elején esett el, ami megrázta a művészt, aki világnézetében ezután pacifista lett, majd elkészítette a Krieg (Háború) című sorozatát. 1942-ben újabb tragédia érte: a második világháborúban a fronton szolgáló unokáját veszítette el.

Ferenczy Noémi 1947-es, temperával festett művén egy nőalakot látunk, aki egy „Éljen a szabadság” feliratú táblát tart a kezében – a pauszpaírra készült vázlatot a gobelinművész az 1948-as Centenárium című kárpitjához készítette, mellyel az 1848-as forradalomról emlékezett meg, utóbbi munkán már az „Esküszünk / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!” felirat olvasható.

A kortárs művek között szerepel Rachel Fallon ír művész köztéri feminista performansz-projektje, melyet 2023. november 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján Budapesten mutattak be. Ezen eseményen a résztvevők kiemelt – olykor férfiakhoz köthető – városi terekben a kötényüket felemelve hívták fel a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségekre, a rendszerszintű erőszakra, illetve a női és queer köztéri képviselet hiányára. A jelen tárlaton Csoszó Gabriella fotóján azt láthatjuk, ahogy a II. kerületi Hunyadi János utcai foghíjtelken emelik fel a protestálók a kötényeiket, melyeken hímezve a „Jelen vagyok”, és a szintén ezt jelentő „I am present” és az „Adsum” feliratok olvashatók. A kiállítás kiemeli, hogy ez a telek ad majd otthont a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című emlékműnek, mely a szlovák-magyar művész Németh Ilona, a tervező Mészáros Gabi és a költő N. Tóth Anikó együttműködésében valósul meg.