Biztos sokak emlékezetében él élénken Koltai Róbert „Beszédóra a főiskolán, avagy a Tisza” címmel előadott jelenete. Ebben a verset semennyire sem tudó növendék azzal teszi próbára a tanára türelmét, hogy elmondja, van neki egy problémája: „hogy mondjam? Petőfi Sándor: Tisza; Tisza, Petőfi Sándor verse; Tisza, írta Petőfi Sándor”. Ez az ötölés-hatolás arról jutott eszembe, ahogyan a fideszes papagájkommandó rosszul betanított tagjai nagy-nagy magabiztosággal szivárogtatják a Tisza Párt úgynevezett gazdasági programját. Egyelőre még ott tartanak, mint Koltai Róbert, nem tudják eldönteni, melyik lenne célszerűbb: Tisza program, írta Rogán Antal; vagy Rogán Antal programja, Tisza; vagy Rogán Antal: a Tisza programja.
A LELKIISMERET ÉS A GAZDASÁGI PROGRAM problémáját a legvilágosabban Jean-Claude Juncker valahai luxemburgi miniszterelnök, az Európai Unió elnöke fogalmazta meg: „Mindannyian tudjuk, hogy mit kellene tennünk. Csak azt nem tudjuk, miként fognak minket újraválasztani, ha már megtettük, amit kell.”
Én azt tételezem fel, hogy az egyik legragyogóbb elmét, a kiváló felkészültségű közgazdászt, Rogán Antalt is pontosan ezek a gondolatok foglalkoztatták, amikor főnökének azt javasolta, hozzanak nyilvánosságra egy többé-kevésbé értelmezhető gazdasági programot olyan fedőlappal, amire Magyar Péter pártjának, a Tisztelet és Szabadság, azaz a Tisza Pártnak a nevét nyomtatták. Még a budapesti tojásfejűek is elképzelhetőnek tartják majd, hogy ez hiteles program, hiszen „mindannyian tudjuk, hogy mit kellene tennünk”.
Az Index által titkos gazdasági programként publikált paksamétából valójában semmi sem derült ki, azonban a közzététel önmagában alkalmas volt a közönség megrémisztésére, hogy micsoda szörnyű intézkedések bevezetésére készül a Tisza. Amit a főpropagandista csapata (Magyar Goebbels Művek, MGM) a „tiszásnak" kikiáltott személyek szájába ad, az sem más, mint amit egy felkészült közgazdász – és Rogán Antal ilyen – normális körülmények között helyesnek tartana: arányos közteherviselés, az államháztartási hiány mérséklése, a nyugdíjrendszer észszerűsítése. Ezt azonban a választások megnyerésére készülve a főpropagandista csapata akkor sem mondhatná, ha a szívük mélyén ezt tartanák helyesnek, nem pedig a nyakló nélküli osztogatással előkészített, szügyig való eladósodást.
SZÜRREÁLIS HELYZETEK SORA ISMÉTLŐDIK, AZT VITATJÁK, AMINEK VALÓSÁGÁT MÉG NEM SIKERÜLT BIZONYÍTANI. Ám szürreális a helyzet azért is, mert a követendő irányokról folytatott gazdaságpolitikai vita – ami egy polgári országban magától értetődő – már évek óta közel jár a büntetőjog nyelvén megfogalmazott vádaskodáshoz vagy rágalmazáshoz.
Ebben a légkörben aki a hatályos adórendszer módosítását javasolja, a „nép ellenségévé” válik. Aki számításokat kér arról, hogy milyen mérlegelés alapján született meg az az iparpolitikai koncepció, amely tömeges akkumulátorgyártó kapacitások letelepülését támogatta százmilliárdokkal az adófizetők pénzéből, az megkérdőjelezi a kormány jóhiszeműségét, tehát ellenség. Aki szeretné tudni, hogy a rendkívüli mértékben támogatott Otthon Start kölcsön mekkora költségvetési támogatási igényt támaszt a következő években, az „Brüsszel” ügynöke.
Ha nem lenne mélységesen szomorú és lehangoló ez az abszurd helyzet, akkor akár nevetségesnek is mondhatnánk, hiszen a múlt század ötvenes éveiből a Rákosi diktatúra hangulatát idézi fel, éppen akkor, amikor a világ - a lenézett szomszédaink is - már a mesterséges intelligencia felhasználásával mérlegeli az alternatívákat, hogyan kellene az energiaforrások jobb és hatékonyabb felhasználása érdekében aktivizálni a fogyasztókat, vagy megvizsgálni, melyek a termelékeny eljárások, amelyekkel energiát állíthatunk elő.
A mai körülmények totális tagadása látszik abban, ahogyan az MGM az ellenfél - lehetséges – javaslatait előre lejáratja akként, ahogyan az inkvizíció vagy a sztálinista önkény a másként gondolkodókkal elbánt. Szürreális volt az is, amikor az államadósság adatait a Kádár-rendszer eltitkolta, de ugyanannyira szürreális, hogy nem lehetett – csak „kiperelés” útján - megtudni, hogy a tavaly felvett kínai kölcsönnek mik voltak a feltételei, vagy hogy semmit sem lehet tudni arról, mekkora lesz a költségvetés várható hiánya a hatalmas „kékcédulákon” hirdetett intézkedések (14. havi nyugdíj, családi adókedvezmény duplázása stb.) miatt. Szürreális, hogy nem tudhatjuk, mik lesznek az életünket megszabó kormányintézkedések hosszútávú hatásai, mondjuk hogyan alakulnak a nyugdíjak finanszírozásának feltételei a nők egész életre szól adómentessége miatt.
A SZÁNDÉKON TÚLI EREDMÉNYÉRT IS FELELŐSSÉGET KELL VÁLLALNI. A magyar büntetőjogban is ismert tényállás, hogy ha valaki szándékosan követi el a cselekményét, így például szándékosan törli el az adókötelezettséget, nem mentegetheti magát azzal, hogy nem tudta: ennek a pótlása nem lesz lehetséges más bevételekből, és emiatt megnő a hiány, vagy nem jut forrás a későbbi nyugdíjakra.
A jó szándék sem magyarázat arra, hogy a fix 3 százalékos, mélyen támogatott Otthon Start kölcsön bevezetése miatt nyargalnak, sőt vágtatnak a lakásárak, és exponenciális nő a költségvetési támogatási igény.
A vágtató lakásárakért és a költségvetés szárnyaló hiányáért való felelősség akkor is megállapítható, ha mindenki előtt világos, hogy a kormány szándéka nem ezekre a negatív következményekre irányul. Ezt a felelősséget azonban nem takarhatja el és nem moshatja le semmilyen kitalált – akár paródiába hajló – program ismételgetése, még akkor sem, ha Koltai Róbert jelenetéhez hasonlóan találgatják, hogyan érdemes mondani: Tisza program, írta az Index számára valaki az MGM csapatából; vagy a MGM csapat műve: Tisza program. Persze jöhet még a legrosszabb, a legszürreálisabb megnevezés is: Péter Magyartól A Tisza.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.