Ablak nyílt a Mol előtt a szerb NIS felvásárlására – fogalmazott nemrég hamisítatlan üzleti nyelven az Erste. És lőn: a Mol és a szerb energiaminiszter hétfői bejelentése szerint déli szomszédunk nemzeti energiacégének többségét tényleg a magyar olajcsoport veheti meg az oroszoktól. Aztán hogy miként, hogyan nyílt meg ez az ablak, ki rakta oda, hogy néz ki és mi lesz velünk, ha átlépünk rajta – üzleti szempontból részint érdektelen.
Akkor örülnünk kéne? Azt hiszem, alapvetően igen. Elvégre a Mol a szlovák és a horvát után egy újabb szomszéd nemzeti olajtársaságát veheti meg. Ez trófea, a terjeszkedés szent grálja, ami növeli a Mol és így az ország értékét.
De azért nemzeti büszkeségtől fűtött örömünkbe némi üröm is vegyül.
Ez az ablak például az oroszok idestova négy éve tartó ukrajnai öldöklése nélkül aligha nyílt volna meg. Még akkor is, ha az érintett politikusok és üzletemberek időnként erős ecetes oldattal igyekeznek is az ukrán vért lesuvickolni róla. A helyzet nem állt volna elő, ha Orbán Viktor nem küzd pitbullként azért, hogy a Mol továbbra is vásárolhasson orosz olajat. Az ukránok honvédő hősiessége iránti totális érzéketlenséggel, sőt némi álszenteskedés mellett a magyar választókat az áldozat ellen uszítva, az orosz energiabehozatal uniós, illetve világszintű tilalma alól mind a sátáni Brüsszelnél, majd a baráti Washingtonnál más – például a NIS - által hiába kért felmentést ért el. És ez a helyzet akkor sem állt volna elő, ha Orbán Viktor nem kezeli az ukrajnai agresszort a háború teljes időtartama alatt tiszteletreméltó, tisztességes tárgyalópartnerként, akivel így az EU-tagállamok közül Putyin is egyedül maradt mindvégig „korrekt”. Bár azért az pikáns, hogy az a Mol kaphat washingtoni pecsétet az amerikai szankciók miatt eladási kényszerbe került NIS-pakett megvételére, amely az egész világon immár egyedül vehet uniós és amerikai engedéllyel orosz olajat. Az amerikai „szakhivatal” legalábbis aligha fogja a svájci Gunvorhoz hasonlóan a „Kreml bábjának” nevezni a Molt. A tulajdonosok között, a NIS-szel szemben, tényleg nincsenek oroszok. Bár a Mol harmada három NER-közeli alapítványé. És azért az, hogy a NER ne lenne a Kreml bábja... nálam már becsilingel. Ráadásul a Mol és a magyar kormány egyértelműen orosz bizniszt épít. Kész szerencse, hogy nem én adom ezeket az engedélyeket.
A Mol így megveheti a NIS-t, aminek nyomán a szerb finomítót üzemeltető cég első körben újból olajhoz juthat és déli szomszédunk üzemanyagellátása helyreáll. Utána következhet a sorok rendezése. Kérdés például, hogy a Mollal és a magyar kormánnyal évek-évtizedek óta - például a INA molos irányítása kapcsán - parázs energetikai vitákat folytató horvátok mit lépnek az új leosztásra. Nem kevéssé kérdés, mi lesz ezzel az egésszel, ha áprilisban nyer a Tisza.
Amikor meghallottam a hírt, azt éreztem, hogy (már) nem értem én ezt a világot. És azt is, hogy bár szívesen megérteném, semmi szín alatt nem hasonlítanék azokhoz, akik a jelek szerint ismerik a dörgést.