Azt írta a New Musical Express című brit szaklap 1976-ban: „Az egyetlen oka annak, hogy ne ismerd az ABBA sajátos popzenéjét, az lehet, hogy az utóbbi tizenkét hónapot lezárt óvóhelyen töltötted. Csak az nem figyelhetett oda a svéd kvartettre, aki teljesen elszigetelte magát a rádióktól, televízióktól, még a kocsmák zenegépeitől is. Amióta a skandináv négyek 1974-ben megnyerték az eurovíziós dalfesztivált Waterloo című számukkal, zenéjük szüntelenül ömlik szinte minden elektronikus csatornán. Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Európa nagy részén, Hongkongban, a Fülöp-szigeteken és Ausztráliában egyaránt volt slágerük (nem is egy), sőt ausztrál készítésű, de Stockholmban felvett tévés különkiadásukkal a nézettség tekintetében megelőzték Frank Sinatrát és Andy Williamst is.”
Az ABBA tényleg diadalmenetben masírozott ötven évvel ezelőtt. Már 1976 első hónapjában élre állt a brit slágerlistán a Mamma Miával; a Waterloo után az volt a második Number One-ja az Egyesült Királyságban. Következett a Fernando, amely csak Nagy-Britanniában, majd a Dancing Queen, amely már az Egyesült Államokban is a csúcsra jutott. Az előbbit tartalmazó kislemezből csupán 1976-ban hatmillió példányt adtak el, az utóbbi volt a sikercsapat egyetlen amerikai listavezetője.
A halkonzerveket forgalmazó svéd Abba cég elöljárói megnyugodhattak. A négyszemélyes slágergyár korábban engedélyt kért az üzemtől a név használatára, a válasz az volt: „Rendben. Mindaddig használhatják, amíg nem hoznak ránk szégyent.”
Nemsokára Nagy-Britanniában és az a tengerentúlon is megjelent az ABBA addigi legjobb felvételeit tartalmazó, Skandináviában már 1975 novemberétől forgalmazott válogatásalbum, s a másik brit zenei szaklap, a Melody Maker ezt választotta 1976 legjobb nagylemezének.
Az ABBA Franciaországban kiadott dupla aranyalbuma már 24 számot tartalmazott, az Arrival című nagylemezt pedig 34 országban bocsátották ki egyszerre. Erre a szintén 1976-os korongra 600 ezer előrendelés érkezett, majd Nagy-Britannia legkelendőbb albumának nyilvánították 1977-ben.
E korong dalait Varsóban hallhatták először, mert az ABBA elfogadta a lengyel televízió meghívását, és elment a vasfüggöny mögé. Ráadásul szokásos profizmusával működött, a negyvenöt perces műsor felvételei öt órán át tartottak. A keleti kiszállás hasonló szenzációt keltett, akár az Animals 1965-ös vagy a Rolling Stones 1967-es lengyelországi fellépése. Az ABBA 1976-os látogatásáról azt írták Nyugaton: „Mintha a marslakók szálltak volna le a varsói reptéren.”
Az Egyesült Államokban és Kanadában nyolc tévéműsorban kápráztatott a kvartett. Anni-Frid Lyngstadnak és Benny Anderssonnak az USA-ban felkínálták a lehetőséget, hogy a tévékamerák előtt házasodjanak össze, a tipikusan amerikai ajánlatot azonban a pár visszautasította.
Az ABBA decemberi londoni koncertjére, amelyet a Royal Albert Hallban rendeztek, a 11 ezer belépőre három és fél millió jegyigénylés érkezett. Noha a Csatornán túli kényes kritikusok egyikétől kezdetben az jelent meg a társulatról: „annyira unalmasak, hogy hozzájuk képest a bébiétel is pikánsnak tetszik”, az északi fényes négyes 1976-ban szilárdan a földkerekség legnépszerűbb popcsoportjaként pozicionálhatta magát.
A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat illetékeseitől a hetvenes évek vége felé megkérdezték: az MHV miért nem kooperál külföldi cégekkel? A válasz az volt: „A magyar tánczenébe már milliárdokat fektettünk, és a nyugati könnyűzene megjelenése szinte pillanatok alatt megsemmisítené az eddigi erőfeszítéseket. Elképzelésünk az, hogy rövid időn belül olyan magyar – ABBA-szintű – előadóval lepjük meg a világot, amelynek lemezeit a nyugati kiadók is szívesen vásárolnák. Cserébe hozzájuthatnánk a nemzetközi sztárok korongjaihoz.”
Erre írta az Élet és Irodalom: „A Magyar Olimpiai Bizottság lemondta a részvételt az olimpiákon, valamint a világ- és Európa-bajnokságokon minden olyan sportágban, amelyben nem magyar sportolók vezetik a ranglistát vagy tartják a világrekordot. Hiszen nyilvánvaló, hogy ha a külföldi popzene jelenléte csökkenti a magyar rock iránti érdeklődést, akkor hasonló hatást vált ki a magyar sportolók világszínvonal alatti szereplése, a legjobbaktól elszenvedett egy-egy veresége is.”
