A 2010 utáni időszakban a magyar emlékezetpolitika és a tudományos közeg finoman fogalmazva átalakult, a kritikus gondolkodás egyáltalán nem lett trendi, a független műhelyek nem lettek támogatottak – mondta a Politikatörténeti Alapítvány és Intézet évnyitó rendezvényén Szekeres Imre kuratóriumi elnök, aki ilyen helyzetben komoly teljesítményként értékelte, hogy „mégis itt vagyunk”.
Szekeres Imre utalt arra is, hogy az akadémiai és intézményi kutatások kizárnak minden nem állami intézményt a tudományos pályázatokból. „Aki azt gondolja, hogy a Politikatörténeti Intézetet majd nagyon meg fogják szeretni a mindenkori jobboldali kormányok, az eddig sem figyelt ránk eléggé. Bizony, nem így van” – tette hozzá.
A baloldal történetét az intézetben dolgozók és a kuratórium tagjai nem lábjegyzetként kezelik, hanem a történelem részeként – hangsúlyozta. „A jelenről pedig nem tudunk úgy beszélni, mintha minden rendben lenne” – folytatta Szekeres Imre. Állami támogatás helyett kreatív túlélés van, nemzetközi pályázatok, baráti segítség az MSZP-től és alapítványaitól.
Komjáthi Imre: Egy kisebb csapat okozhat még meglepetéstMinden nehézség ellenére az elmúlt években sikerült stabilizálni működésüket – közölte. Van hol dolgozni (az intézet a CEU-n kapott helyet), van kiadó, van levéltár, vannak rendezvények – és ami talán a legfontosabb, van miért csinálni.
2026 egyértelműen azt mutatja, hogy a baloldal politikai súlya minimális.
Kevés az új gondolat, kevés az önbizalom, sok a cinizmus – jelentette ki Szekeres Imre.
Különösen nagy kérdésnek nevezte, marad-e olyan tér, ahol egyáltalán gondolkodni lehet a baloldal jövőjéről, majd beszámolt azokról a kezdeményezésekről, amelyeket ennek érdekében indítottak. Olyan szellemi műhelyt szeretne, ahol nem kell minden mondat után azt nézni, hogy az kinek árt vagy használ rövid távon. Ha ez nem sikerül, akkor nem az a kérdés, hogy milyen lesz a baloldal, hanem az, hogy lesz-e.
A rendezvényen átadták a szocialista párt által tavaly alapított Szabadságért és Egyenlőségért-díjat, amit idén Németh Péter, a Népszava főszerkesztője vehetett át. A díjjal azokat ismerik el, akik életükkel, munkájukkal bizonyították, hogy a szabadság és egyenlőség hívei voltak, és azok is maradtak.
Romsics Ignác: Identitás és történelmi emlékezet