Téli zsongás: jön az NB I tavaszi folyatása

Ma délután fél egykor a Nyíregyháza–Újpest találkozóval megkezdődik a magyar labdarúgó-bajnokság téli-tavaszi idénye. Ilyen hamar – január 24-én – még soha nem indult a szezon.

Hogy miért a sietség, nem tudni. Talán a hazai hóhányás szignifikáns versenyképessége miatt. Vagy inkább a szövetség azzal számolt: a válogatott kinn lesz az idei vb-n, de legalább pótselejtezőt játszik.

Vakmerő vízió volt, hiszen magyar futballisták legutóbb negyven éve láttak világbajnokságot a pályáról. Igaz, a remény hal meg utoljára, és a nagy számok, ez esetben az emberöltőnyi esztendők törvénye alapján mindinkább fel lehet tenni: egyszer talán megvalósul az, ami gyötrelmesen hosszú idő szűk évtizedein át még véletlenül sem sikerült.

Egyelőre maradunk magunknak meg annál, hogy az NB I rapid rajtja mégsem feltétlenül a számunkra pszeudo vb-ről szól, hiszen a magyar futballtörténet tizenegy legkorábbi „kikeleti” szezonkezdése közül nyolc a 2019 és 2026 közötti évek egymásutánjára esik.

A második helyen 2026 után 1936 áll. Kilencven év és egy nap van a kettő között; annak idején január 25-én kezdtek a Budai 11–Budafok meccsel. A jegyzőkönyvet Moldova György is írhatta volna, de neki akkor még a második születésnapját sem tartották meg. A korabeli beszámoló szerint „a budafoki csatársorban Víg VI volt a legjobb ember, csak a kapu előtt üldözte a balszerencse”.

Még hogy Víg VI Simont üldözte! Mit mondhatott akkor Schuster Béla, a Budai 11 fedezete, aki Szeder balszélső beívelését váratlanul a saját kapujába fejelte? Ezzel nyert 1:0-ra a Budafok a Postás-pálya nyolcszáz didergő nézője előtt.

Nagyjából ennyien lesznek ma Felcsúton a Paks vendégjátékán. Az FTC–Győrön meg legalább hússzor annyian, elvégre holnap a táblázat első helyezettje látogat a másodikhoz.

Ám ez a rangadó nyomokban sem hasonlít az 1938. január 30-ai rajton rendezett Újpest–FTC derbihez. S nem érdemes hozzáfűzni, hogy akkor még négyszögletű volt a labda. Egyrészt gömbölyű volt, másrészt nem korokat kell összehasonlítani, hiszen azokat úgy sem lehet, a mérce a mindenkori nemzetközi színvonalhoz való viszony.

A lila- és a zöld-fehérek hajdani találkozóján nyolc 1938-as vb-ezüstérmes – Szűcs György, Vincze Jenő, Zsengellér Gyula, illetve Korányi Lajos, Polgár Gyula, Lázár Gyula, Sárosi György, Toldi Géza – sorakozott fel a Megyeri úti stadionban. Konkrétan a világelit és annak nívója volt a pályán. A döntősök előkelő társaságából Zsengellér professzor bevágott hármat, Sárosi doktor kettőt, az Újpest 4:2-re győzött.

A régi startok közül a gyorsaság tekintetében 1912 áll a harmadik helyen. Akkor február 4-én nyitották a szezont, Üllői úti kettős mérkőzéssel. A ferencvárosi közönség kétszeresen örült, mert a Törekvés 2:0-ra legyőzte az MTK-t, míg az FTC 9:2-re nyert a MAC ellen. Mondhatni, különös körülmények között.

A Budapesti Hírlap azt írta: „Sipos, a MAC első csapatának kapusa a pénteki edzésen megsérült annyira, hogy a meccsen meg sem jelenhetett. A csapat vezetője Sipos helyettesítéséről nem gondoskodott, a második csapat kapuvédőjét, Újságot nem rendelte ki, s már megindult a játék, amikor a MAC még gólkíper nélkül állott. Úgy kellett kapust keresnie a nézőnek jött tagok között. Nagy nehezen előkerítették Boronkait, aki talán már fél év óta labdához sem nyúlt, s rá bízták a kapu megvédését az FTK félelmetes góllövőivel szemben. (AZ FTK nem tévedés, a hőskorban gyakran így is írták az FTC-t – a szerk.) Hogy ez minő mértékben sikerült neki, azt az eredmény illusztrálja.”

Efféle malőr most nem várható. Még ha sok jó kiállású csapat nincs is, a tizenkettes mezőnyben talán háromig sem lehet számolni.

Ám, ha másban nem, a rajtok téliesítése tekintetében utolértük, sőt meg is haladtuk a friss hóhoz hasonlóan vakító, fényes régmúltat.