Az alkalomhoz az Árnyéksors című kamaradráma bemutatása társult. Az ezúttal túlnyomóan magyar közönség nagy tetszéssel fogadta Hedry Mária színjátékát Majzik Edit, Gajdó Delinke és Petneházy Attila, egyben a darab rendezőjének előadásában. A pesthidegkúti Klebelsberg Kastély Kamaraszinházának programjában most is rendszeresen szereplő színmű revelációnak bizonyult a londoni nézők számára, hiszen kevesen tudtak Klebelsbergné Botka Sarolta drámai életéről, különösen annak az 1922-ben hivatalba lépett vallás- és közoktatásügyi miniszter tíz évvel később, mindössze 57 évesen bekövetkezett halála utáni hosszú, második felvonásáról.
Ahogy erről a másfél órás előadás után Hedry Mária beszélt lapunknak, színművének elsődleges forrása az 1878-ban született, egészen 1964-ig élt Botka Sarolta kitelepítésben írt naplója, az Életutunk volt, amelyet komoly könyvtári és levéltári kutatómunkával egészített ki. A fantáziának is helyet adó írónő az Árnyéksorsban először a gróf és a polgári származású asszony kivételezett életébe, a nagy formátumú politikus vívmányaiba, rendkívüli kapcsolataikba, mint a „magyar Paganinivel”, Hubay Jenővel folytatott barátságba enged bepillantást, melyek hátterét az asszony biztosította, majd azt tárja fel, milyen végtelen nyomorúságba sorolták előbb a háborús évek, nácik, nyilasok, szovjet katonák, de sokkal inkább a kommunizmus idején elszenvedett embertelen meghurcoltatása. Az özvegy szűnni nem akaró igyekezetében, hogy férje vízióját és eredményeit megőrizze a köztudatban, különösen fájdalmas vereségnek tűnt az eredetileg a Széchenyi Könyvtárra hagyott 6000 kötetes magánkönyvtár megsemmisülése.
A londoni bemutató így nemcsak emlékezés, hanem egyfajta késői igazságtétel is volt.
