Az nem kérdés, hogy Lázár János – újabb, mert volt már több hasonló – megnyilvánulása politikushoz és emberhez is méltatlan. A kérdés az, hogy miért hangozhat el ilyen Magyarországon, a 21. században.
Azért, mert ahogy mondani szokták van rá igény. Szerencsére az ez elleni tiltakozásra is van – de miért van a rasszizmusra?
Ennek egyik oka a politika. De nemcsak abban az értelemben, hogy a tisztességes politika mindenütt igyekszik a rasszizmust visszaszorítani, Magyarországon pedig nem igyekszik, sőt. Nálunk többnyire még a tisztességes politikusok és emberek is csak egyoldalúan, emiatt tévesen közelítik meg a kérdést. Alapjában téves ugyanis az a megközelítés, amely – amellett persze, hogy a rasszizmus antihumánus – a „Roma honfitársaink is megérdemlik.” és hasonló mondatokkal jellemezhető. Természetesen nem az a téves benne, hogy megérdemlik, hanem az, hogy figyelmen kívül hagy egy nagyon fontos tényt: hogy amit ők megérdemelnek, arra az egész magyar társadalomnak is égető szüksége van. A romák felzárkóztatása és integrálása ugyanis nemcsak a roma társadalom érdeke – hanem minden magyar emberé. Az az energia és pénz, amit ebbe fektetnek, busásan megtérül az egész társadalom számára.
Illetve megtérülne – ha belefektetnének. De nem fektetnek, mert rövid távon – egyik választástól a másikig – ezen a téren nem vagy alig lehet eredményt felmutatni. Ez kormányzati ciklusokon átívelő „projekt”, mert sok idő kell hozzá. És sok pénz – valamint a társadalom türelme. Utóbbihoz viszont elengedhetetlen a szemléletváltás, ahhoz pedig annak megért(et)ése, hogy ez össztársadalmi érdek.
Mostanában sok szó esik gyermekeink és unokáink jövőjéről – ez a magyar nemzet jövőjének az egyik legfontosabb stratégiai kérdése – de nevezhetjük akár az egyik nemzeti minimumnak is.