Hetvenhat éves korában elhunyt Aknay János Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, a Nemzet Művésze, a Szentendrei Régi Művésztelep alkotója. 1949. február 28-án született Nyíregyházán, a művészettel a Debreceni Képzőművészeti Körben ismerkedett meg, középiskolai tanulmányait 1963 és 1967 között a Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban és Kollégiumban végezte. 1970-ben Szentendrére költözött, ahol művésztársaival, feLugossy Lászlóval, ef Zámbó Istvánnal, Matyófalvi Gáborral és Holdas Györggyel 1972-ben megalapították a Vajda Lajos Stúdiót, amelynek meghatározó egyénisége lett. Művészete is kapcsolódott abba a konstruktivista irányzatba, melybe a helyi alkotók, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Deim Pál is tartoztak. Aknay János 1976 és 1984 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1980-tól 2021-es megszűnéséig a Szentendrei Grafikai Műhelynek volt tagja.
Munkáiban egyszerre ábrázolta a láthatót és a láthatatlant, így bár konstruktivista műveire a mértani formák és a geometrikus szerkesztés a jellemző, azokat átjárja szürrealizmus és a szakralitás. A képeken visszatérő motívumok voltak a szentendrei házformák, a templomok és az angyalok, utóbbiak kapcsolatot teremtve a földi világ és az égi szféra között. „A művészet számomra egyfajta ima, folyamatos párbeszéd a láthatatlannal” – mondta egy alkalommal. Művészete szorosan kötődik Szentendréhez, a Vajda Lajos Stúdió egyik alapítójaként meghatározó szerepet játszott a város művészeti arculatának formálásában. Illetve Szentendrén 1995 óta áll a fémből készült Városvédő angyal című köztéri szobra, amelyet az 1986-ban nyolc évesen elhunyt Sarolta lánya emlékére készített.
