Egy nyugodt kis sziget, ahol nem csacsogunk, nem jártatjuk a szánkat feleslegesen, hanem ülünk egy helyben, kiizzadjuk a mérget a testünkből, és némi alázattal létezünk a jelenben a szavak nélkül. A gőz lehetne egyfajta megtisztulás, ha megadnánk a módját.
Mifelénk a gyógyfürdőben a gőzben létezés nem ilyen élmény. Egyszerűen nincsen kultúrája. Nálunk az emberek úgy gondolják, hogy minden problémájukat ott kell kiteregetni és kifújni.
Nemrég ott jártam, már heten izzadtak, csöpögték ki magukból a felesleget. Egyesek ültek, mások álltak. Értem én, hogy mindenki ledobja a törülközőt, ott állunk egy bikiniben avagy egy szál fecskében, esetleg valami tapadós úszónaciban, de ez még nem ok arra, hogy részletekig menően elmeséljük a kis életüket. Minap a bal fülemmel egy egész heti ebédmenüt hallgattam végig, az egyik három fős férfitársaság tagjai részletesen kifejtették minden napi étkezésük összes részletét. Megtárgyalták napra pontosan, ki mit evett a hétköznapokon, majd folytatták a hétvégével. Mindent megtudtam a pacal kiváló elkészítésétől kezdve a csikós tokány fortélyain keresztül, az összes zsírban tocsogó disznóság terítékre került. Nem voltam kíváncsi sem az étkezési szokásaikra, sem az ételek elkészítési módjára. Én nem is szeretem a pacalt.
