A hírhez mellékelt, mesterséges intelligencia (AI) által generált „fotók” készségesen segítettek a képzelőerő híján lévő olvasónak vizualizálni a fenntartható jövőt.
A történet minden elemében hordozta a tökéletes álhír receptjét: pozitív, környezettudatos, és egy olyan országhoz kötődik, amely valahogy misztikusan távoli, de amelyről feltételezzük az úttörő gesztusokat. A mérsékelten befolyásolható olvasóban meg kellett szólalni a vészcsengőnek. Megállt egy pillanatra, belegondolt a kimoshatatlan lével összekent cipőkbe, a vörösre pettyezett nadrágokra vagy a tönkretett autószőnyegekre, majd döntést hozott: ez képtelenség. Helyesen cselekedett, hiszen a valóság, mint oly gyakran, sokkal prózaibb volt. Az eredeti információ cukorrépa gyártás melléktermékének a kísérleti felhasználásáról szólt. Hogy az ok egy félrefordítás, azaz mondjuk angolra átültetett forrásból dolgozva véletlenül keveredtek-e össze a beet (cukorrépa) és beetroot (cékla) szavak, vagy szándékosan kreált valaki tréfás kedvében kattintásvadász álhírt, talán sosem derül ki. De az eset példaértékűen rávilágított arra: sokan kritika nélkül valóságnak hiszik, amit az interneten látnak.
A módszer egyszerű és hatékony: az álhírek az ösztöneinket célozzák meg. Egy vizuálisan megerősített, érzelmileg ható információ, amely ráadásul illeszkedik a világképünkbe, akadálytalanul hatol át a józan ész védvonalán. És ezt számokkal lehet alátámasztani. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tavalyi felmérése szerint
a felnőtt magyar lakosság 90 százaléka találkozott már olyan információval, ami később hamisnak bizonyult. Ezen hírek 67 százalékát az online felületeken olvasták. A legtöbb hamis információ, 72 százalék, a politika világából
