Nem nyomoznak a hatóságok az Országos Pulmonológiai Intézetben esetlegesen felmerülő ágyipoloska-fertőzés miatt - derül ki egy, lapunk munkatársának elküldött ügyészségi határozatból.
Mint korábban hírt adtunk róla, az eset még 2025 szeptemberben történt, amikor a Népszava újságírója egy alvásvizsgálaton vett részt az intézmény XII. kerületi telephelyén. A vizsgálat rendben lezajlott, azonban a hazatérést követően ágyi poloskát idéző csípéseket fedezett fel magán. Ezt követően több hivatalos jelzés is történt, azonban az intézményi felelősségvállalás minden szinten elakadt. (Itt releváns különbséget tenni két fogalom közt: a kórházi fertőzést kizárólag az intézményben, míg a kórházban szerzett fertőzést máshol is elkaphatjuk, az ágyi poloska esetében ezért nem beszélhetünk kórházi fertőzésről - a szerk.)
Bürokratikus válaszokkal szerelik le a beteget, ha esetleg kórházban szerzett fertőzésről tesz bejelentéstA kórház rendkívül gyorsan lefolytatta a vizsgálatot, amelynek során nem találták nyomát ágyipoloska-fertőzésnek. A Bogos Krisztina által jegyzett tájékoztatásból kiderült: a vizsgálat villámgyorsan véget ért. Mind ez, mind pedig a dokumentumban található ellentmondások alapjaiban kérdőjelezték meg a lefolytatott vizsgálat alaposságát és hitelességét.
Az ügyben tett feljelentést a XII. kerületi rendőrség első körben elutasította, mivel Nagy Zsolt bűnügyi osztályvezető azzal érvelt, hogy „a rovarcsípések keletkezési ideje megegyezhet a kórházban való tartózkodás időintervallumával, de az intézményben napi szinten fennálló nagyobb számú személyforgalom miatt fokozottan előfordulhat esetleges csípést okozó rovarok megjelenésének lehetősége”.
A feljelentés elutasítása elleni panasz megtörtént, ám az ügyben eljáró I. és XII. Kerületi Ügyészség nem tartotta alaposnak azt, emiatt nem bírálta felül a nyomozó hatóság döntését. A határozat indokolását Daragó Andrea kerületi vezető ügyész jegyzi, a dokumentumot pedig Orbánné Nagy Éva ügyész írta alá. A szöveg elfogadta Nagy Zsolt meglehetősen bornírt érvelését, valamint a kórház saját maga által lefolytatott önellenőrzését is.
A határozat szerint a sérelmezett csípések és egy feltételezett szabályszegés közti kapcsolat csak vélelem maradt, ám ennek igazolását, avagy cáfolatát csak és kizárólag egy rendőrségi nyomozás tárhatta volna fel. Az ügyészség érvelése azért problematikus, mert egy érintett intézmény belső vizsgálatát fogadja el független bizonyítékként, így nem derül ki objektíven, hogy jogsértés történt-e vagy sem. Jogilag nem helyettesíthető egymással az önellenőrzés és a független nyomozás, még akkor sem, ha ezt az ügyészség a döntésében összekapcsolja.
Az ügyészség döntése nem azt rögzíti, hogy nem történt mulasztás, hanem azt, hogy nem volt megjelölhető olyan konkrét foglalkozási szabályszegés, amely a büntetőeljárás megindításához szükséges gyanúszintet elérte volna. Itt a határozat megemlíti, hogy
„a feljelentés és a panasz sem tartalmazott olyan konkrét mulasztásban megnyilvánuló elkövetési magatartást (pl. ágyneműcsere hiánya, zuhanyhelyiség takarításának hiánya) - és olyat a hatósági eljárás sem állapított meg -, amely a higiéniai előírások betartása kapcsán a sértett kórházban tartózkodása alatt valósult volna meg”.
Ha ezt az érvelést következetesen alkalmaznák, akkor lényegében minden beteg által tett feljelentést eleve el kellene utasítani. Egy átlagos beteg ugyanis nyilvánvalóan nincs és nem is lehet tisztában az egészségügyi intézményekre vonatkozó részletes foglalkozási, higiénés és üzemeltetési szabályokkal, ezek pontos megszegését pedig nem tudja konkrét jogszabályhelyekkel alátámasztva megjelölni. Éppen ezért szolgálna a nyomozás arra, hogy a hatóság feltárja: történt-e szabályszegés, és ha igen, ki és milyen mulasztással felelős érte. Ebbe a sorba illik, hogy pótmagánváddal folytatható lenne az eljárás. Ez azt a ki nem mondott elvárást erősíti, hogy ha a beteg fertőzést kap el egy kórházban, akkor pontosan tudja, milyen törvények, foglalkozási szabályok és szakmai gyakorlatok mentén látják el, és azt pontosan hol, mely pontokon sértik meg. Utóbbi eljáráshoz kötelező a jogi képviselet, amit a beteg saját zsebből állhat.
Külön érdekesség, de a keltezés szerint a dokumentum 2025. október 15-én született (és 16-án írták alá), ehhez képest az ügyészség 2026. január 28-án kézbesítette elektronikus úton a határozatot, cikkünk megjelenése után néhány héttel. A több mint három hónapos késés okáról a vádhatóság semmiféle magyarázatot nem adott. A döntés ellen fellebbezésnek nincs helye.
Az ügyben már csak a kormányhivatal vizsgálódik, válasz hónapok óta onnan sem érkezett.
