Egyébként és nem mellesleg, a Monroe-doktrína szerint az Egyesült Államok elismeri a független latin-amerikai országokat; vagyis nem támadja meg, nem rabolja el a számára nem szimpatikus politikusokat – meg- és elítélésüket saját országuk szavazóira, hatóságaira bízza –, főleg nem azért, mert meg akarja szerezni az adott ország ásványkincseit. De hát ilyen az USA elnöke. Pár hete még kiakadt, hogy nem kapta meg Nobel-békedíjat. Erre jött a „rohanjuk le Grönlandot” fenyegetés.
Nagyon is lényeges az ellenségkép a diktátorok propagandájában. Szálasi számára a zsidó kisebbség – az ország akkori lakosságának néhány százaléka –, Rákosinak a kommunista párton kívüliek – de belüliek is –, és persze Washington volt a felelős minden bajért. Orbán Viktor szerint Brüsszel az oka minden gazdasági bajunknak, de a hazai ellenzék is felelős, mivel szerinte ők Brüsszel ügynökei. Még szerencse, hogy miniszterelnökünk csak dumában hagyománytisztelő, de nincsenek gázkamrák, nincs recski tábor, és az Andrássy út 60. már csak egy házszám. Orbán szeretne nemzetközi tényező lenni, de eddig csak nemzetközi hízelgő lett, ami be is vált, hála a narcisztikus Donaldnak.
Biztosan van, aki beveszi kormányunk felelősséghárító szövegét, de tapasztalatom szerint Orbán táborának nagy részét csak a 13. és a 14. havi nyugdíj érdekli. Gyakran vagyok fültanúja annak, hogy sokakat nem érdekel semmiféle kormánykritika; „nem értek ehhez”, mondta a napokban egy férfi az ismerősének a váróteremben, „de a 13. havi nagyon kell, a többi nem érdekel, csináljanak amit akarnak”. És itt ne csak a kisnyugdíjasokra gondoljunk, hanem gyerekeikre és unokáikra is, akik remélik, hogy adva a plusznyugdíj, szüleik és nagyszüleik kevesebb pénzt fognak kérni tőlük a hónap végén. Sejtem, hogy sokukat ez is befolyásolja majd a szavazófülkében.
James Monroe elnök már a múlt. Donald Trump a jelen és az ő szövegei gyakran ellentmondanak egymásnak. Az is figyelemre méltó, ahogy egyes országvezetők igénylik a hízelgést. Aki viszont megüt egy kritikus hangot, mint például Iványi Gábor lelkész egy Orbánnal szemben, az komoly anyagi büntető következményekkel szembesül.
Mindezek fényében friss Monroe-doktrínát javasolnék, egy sort egy szívmelengető dalból, mellyel zárom is soraimat. „Ba-deedly-deedly-deedly-dum-boop-boop-a-doop!” – énekelte Marilyn Monroe a Van aki forrón szereti című filmben. Ez a szeretet hangja és több értelme van, mint sok politikusi beszédnek. Remélem jó hírre, nótára fakadva – „didli-dám-bup-bup-á-dúp” – ébredünk április 13-án.
Legyen ez a nép szava.
