Hogy milyen a jó film, mint általában mindenről, arról is megoszlanak a vélemények. Szeretünk filmet nézni, szeretünk filmekről beszélgetni. S valljuk be: a filmekről és rendezőkről olvasás megmagyarázhatatlan örömmel párosul. Íme egy új, az örömszerzést támogató, színvonalas és élvezetes könyv.
Pintér Judit filmkritikus, szerkesztő, a Magyar Filmintézet munkatársa, a Magyar Nemzeti Filmarchívum lapja, az 1960 és 2007 között (nyomtatottan, majd online) létező szakmai folyóirat, a Filmkultúra szerkesztője, később a Duna Televízió filmszerkesztője legújabb, Mesterek és hazák 2 című kötetében a magyar és az olasz filmtörténet emblematikus korszakairól és alakjairól szóló, különböző helyeken megjelent, kötetbe rendezett írásaiban komoly értékmentésre vállalkozik.
A magyar filmért rengeteget tett, fontos szakemberekkel és rendezőkkel készült interjúk – Nemeskürthy István, Jancsó Miklós, Magyar Dezső például – élvezetes olvasmányok.
A kötetbe két interjú került be a nemrég elhunyt, a magyar és az egyetemes filmművészet megkerülhetetlen alkotójával, Tarr Bélával. A 2016-os beszélgetésben mondja Tarr: „A Sátántangóban nagyon egyszerű volt a helyzet. Ott annyi történt, hogy Krasznahorkai megírta a regényt, amit mi már 1985-ben meg akartunk csinálni, de mindenhonnan kirúgtak vele, mindegy… Hosszú és unalmas történet, már nem szeretek visszaemlékezni… Szóval, írtunk talán forgatókönyvet Krasznahorkaival, de a végén azt mondtuk, a francba, nem érdekes. Egyszerűen kiszedtük a regényből a jeleneteket, és leforgattuk őket. Tehát nagyon hűek voltunk a regényhez, néha egy-két dolgot hozzátettünk, hogy az érthetőséget segítse.” A személyes és szakmai kérdéseket körüljáró interjúk rávilágítanak egy-egy társadalmi problémára, tünetre, jó összefoglalóit adják egy-egy időszaknak.
