Valójában én is három-négy embernek írok ezúttal, Önnek, Diónak, Dácinak, Nyuszinak, bár tudom, elolvassák néhányan, persze nem annyira miattam, hanem azért, mert Önt, még ha a rajongók sokasága nem is lehetett oly szerencsés, hogy közelről ismerhette, imádta az ország.
Made in Hungaria.
Miért tegezném, ha egész életünkben magázódtunk? Most már persze nem kérdem, Sajókám: holnap bejön? De ha látom, ha nem, itt van velem a konyha, mellette a cselédszobában Dióval, a hallban a szőnyegen törökülésben Dácival, meg az Ön fehér dobgitárja, amelyen most azt nyomnám, hogy nélküled csupa könny a zenegép.
Egy időben konkrétan a wurlitzerei között laktam Önöknél, Ági több száz kislemezzel tálalta a reggelit. Bajban voltam, de akkor is csak hülyéskedtünk, sírva röhögtünk. Nevetni fog, most sem teljesen szomorú az egész; ha Önre gondolok, jó kedvem lesz, amíg újra el nem bőgöm magam.
Nem tudok másként írni Önről, csak személyesen. S nem is írtam volna semmit nyilvánosan – a Népszavát is, amely elsőként hívott fel a nekrológ ügyében, először elutasítottam a sokkhatás miatt –, de aztán Dió felszólított, hogy ez kötelező.
Nem megy könnyen. Nehezebb, mint kihallani a Mennyország a Duna-parton dzsesszes akkordjait. Csak azért mondom, mert most a Duna-part és a Dunapark van a mennyországban. Bár dehogyis... egy ideig nem megyek a Pozsonyi út felé.
Mennyit ültünk ott, Sajókám! S ha nem ott ültünk, akkor a kagylóhoz nőttünk. Huszonkilenc-negyvenkilenc-harminckettő. Távbeszéltünk abban az értelemben is, hogy telefonáltunk meg abban is, hogy órákon át, hajnalig. Ha meg átnéztem, azt láttam, a lépcsőház akár egy üzenőfüzet: telefirkálták a népek.
Nem csoda, hisz' Ön olyan volt, mint a modern sampon. Három az egyben. Zenét szerzett, énekelt, szöveget írt. S milyen zenét, milyen szöveget! Szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy a háza falán Heltai Jenő emléktáblája van. „A humorista olyan ember, ki humort űz szakértelemmel..." A komponista olyan ember...
Stimmel.
Még szép, hogy bevonult a színházba. Nem éppen úgy, mint A néma levente: úgy, mint a harsány Rock and Roll úr. Többet nem érhetett el: darab – majd film – készült az életéről, sőt játszta Jerry Lee-t. A Váci úton magasodtak az angyalföldi pálmafák. S most már felejtse el azt is, hogy „utcanév talán soha nem leszek". Itt a szörnyű alkalom: fogadom, lesz.
Nem maradt ki az égvilágon semmi. Talán csak a Fáy utcai koncert. A Népstadion megvolt, a Vasas-pálya nem. Pedig Surányiék leszedték, és átvitték a zenekarnak az összes hangszórót, a következő mérkőzésen a bemondó – összefüggés 2.0 – Agárdi Péter volt, senki nem hallotta, hogy 1-es Varga, 2-es Bakos, 3-as Mészöly...
Meghalt Fenyő MiklósA számoknál maradva, hogy hány nagy- és kislemez volt összesen, hány millió példányban, azt megírják majd mások. Én csak a barátomként méltathatom, drága barátom. Ebből a felbecsülhetetlen előnyből fakadt, hogy mindig előre odaadta nekem a demót, sőt elvárta, hogy véleményezzem. Így történt ez 1995-ben, Rockandrollia ébredése előtt is. Jöttem vissza Bécsből, a határon hosszú sor, irdatlan és nyűgös tömeg. Éjfélkor is ezer fok. Feltettem a Kasza Bubut, kinyitottam a kocsiajtót. Három perccel később több százan csörögtek az ismeretlen, de nagyon is ismerős dalra Nickelsdorfnál.
A hazának Ön a műfaj bálványa, az imádott nagyság, amit nem csak a tehetségével érdemelt ki, hanem azzal is, ahogyan rajongott a közönségért. Nem tudom, a publikum volt-e jobban oda önért vagy ön a publikumért. Ám sosem szédült el magától. Én aztán tudom, mennyit vívódott, a Robin Hoodban biztos nem kapott volna főszerepet, magunk közt szólva, egyikünk sem vallhatta magát kimondott sherwoodinak.
Amilyen nagymenő volt a színpadon, olyan tűnődő az életben. A szűnni nem akaró poénok ellenére. Az az érzésem, gyakran elvicceltük a szorongást. Tudtuk, olyan nincs, hogy kizárólag nyertes vagy. Viszont lehetett egymásra támaszkodni, nem is annyira laza az a mankó.
Lehetett? Nekem Ön nem lesz múlt idő sohasem. Az életem része marad, és örülök, hogy míg világ a világ, magam mellett tudhatom. Ezt tőlünk el nem veszik, Sajókám.
Amúgy meg ne féljen, találkozunk hamarosan. Foglalja le a helyet a fenti Béke Szálló kávéházában.
Hogy ne mondjam, nyugodjon a Békében.
