Alcaraz történelmi győzelme

Hogy igazságos-e az élet, sokszor csak nézőpont kérdése, s már a férfidöntő kezdete előtt biztos volt, a Rod Laver Arena közönségének egy jelentős hányada úgy fogja gondolni, nem az. Hogy melyik, és mekkora hányada, azon múlt, vajon Carlos Alcaraznak lesz meg a karrier Grand Slam már 22 évesen, vagy Novak Djokovic a tizenegyedik Australian Open fináléját is megnyeri s ezzel megszerzi az abszolút rekordnak számító 25. trófeáját is a négy kiemelt tornán. Szép számmal voltak a lelátón spanyol szurkolók, és óriási üdvrivalgás kísért minden labdamenetet, amit a világelső nyert, de nem volt hasonlítható ahhoz a mennydörgéshez, ami szerb riválisának jó megmozdulásait követte. Szó se róla, a hangerő alapján Alcaraz hasonló támogatást kapott, mint az elődöntőben, Zverev ellen, csak éppen a szerb legenda még annál is többet. Elképesztő kultusza van Melbourne-ben Djokovicnak, a szurkolói zónában szinte csak szerb zászlót lehetett látni, a helyi nyárhoz képest kifejezett hideg ellenére ugyanis a Melbourne Park összes kijelzője előtt nagy tömeg gyűlt össze, szinte kizárólag a 38 éves klasszis drukkerei. Beszédükből kiindulva a népes helyi szerb kisebbség tagjai, akik, megkockáztatjuk, nem igazán engedhették meg maguknak a több mint 300 000Ft-os legolcsóbb belépőjegyet, pláne nem családostul, de szerettek volna megmártózni a hangulatban.

Azonban valószínűleg csak elaludt kicsit a mérkőzés elején, mert a pihenő után úgy állt fel újra a pályára, mintha sem az elődöntő, sem az első játszma nem történt volna meg, és elképesztő parádézásba kezdett, olyan gyorsan egyenlített, amilyen gyorsan az első szettet elbukta. Djokovic óriásit küzdött, mindent megpróbált a harmadikban, de bréklabdáig sem jutott, a világelső pedig az első lehetőségével élt, és 3:2-nél elvette ellenfele adogatását, majd 5:3-nél fogadóként lezárta a játszmát, bár a 24-szeres Grand Slam-bajnok előbb azért hárított négy szettlabdát. Teniszét tekintve hihetetlen fölényben játszott a spanyol, érezhető volt, nem engedi ki a kezéből a meccset. Szünet után arra emlékeztett a játék képe, amit a szerb pénteken, Jannik Sinner ellen a döntő játszmában élt át: mindjárt első szervájánál hat bréklabdát hárítania kellett. Hiába volt rajta óriási nyomás, ismét bizonyította, mentális ereje olyan, mint a beton, tudta, ha itt elbukja az adogatását, lefőtt a kávé, de nem remegett meg a keze. 5:4-nél végre lehetőséget teremtett, hogy brékelje Alcarazt - ez a második játszma első felében fordult elő korábban - de nem sikerült élnie vele. Egyre közelebb került a rövidítés, Djokovic a 6:6-ért szervált, amikor hirtelen valami elszakadt, a spanyol semmi-40-nél két meccslabdához jutott. Az elsőt még hárította a szerb klasszis, a másodiknál viszont hibázott, így a Rod Laver Aréna közönségének mintegy kétharmada, és a kivetítőknél további két-háromszáz szerb szurkoló szomorkodva nézte, hogy Carlos Alcaraz a földre veti magát. Szinte felfoghatatlan, maga is alig hitte, hogy 22 évesen minden idők legfiatalabb teniszezője lett, aki teljesítette a karrier Grand Slamet. Döbbentes mutató az is, hogy nyolc Grand Slamfináléjából hetet megnyert, nem csoda, hogy Djokovic is ódákat zengett róla.

“18-19 éves korában már látszott rajta, hogy nagy dolgokra hivatott, azóta pedig fejlődött a játéka mellett a fizikuma és a mentális hozzáállása is. Egy bajnok sosem elégszik meg azzal, ami van, mindig próbál új dolgokat kitalálni. fejlődni. Ha nincs fejlődés, akkor visszaesés jön, mivel a többiek is folyamatosan próbálnak előrelépni, te pedig visszaesel hozzájuk képest - fogalmazott a mérkőzést követően annak kapcsán, mi teszi naggyá spanyol ellenfelét. - Ilyen fiatalon máris hét trófea, és még ott van Jannik Sinner is. A fiatalok meg, mint például én, próbáljuk őket utolérni….”

Alcaraz láthatóan jó viszonyt ápol a szerb legendával, ez a mérkőzés előtt is egyértelmű volt, ő is ellenfelét méltatta.

“Nem számít, hogy ezúttal én nyertem. Minden alkalom megtiszteltetés, amikor vele oszthatom meg a pályát, mesteri leckéket kapok a mérkőzések alatt, ami igazi kiváltság. Próbálok tőle tanulni, amennyit csak lehet - mondta Alcaraz. - Amikor hétről hétre játszunk, nem mindig van időnk átgondolni, mit is értünk el éppen. Muszáj néha megállni, hogy értékelni tudjuk a pillanatot. Fontos a győzelem, de az idei évem arról fog szólni, hogy a tenisz minden percét élvezzem.”

Mindemellett azért kitűzött magának új célokat is a friss Australian Open bajnok: Alcaraz minél több mestertornát szeretne megnyerni, és a szeme már az esetleges naptári Grand Slam elérésén van, vagyis arra hajt, hogy egy év alatt emelhesse magasba a négy nagy torna (Australian Open, Roland Garros, Wimbledon, US Open) trófeáját a magasba emelhesse.