Csodás vasárnapnak ígérkezett. A fiatalember autóval ment a lányért, kerestek egy félreeső parkolóhelyet a hegyoldalban, onnan gyönyörködtek a San Francisco-öböl panorámájában. Megcsókolták egymást. Ám a rádióban hirtelen elhallgatott a tánczene, vészjósló közleményt olvastak fel: Pearl Harbornál orvtámadás érte a flottát, az Egyesült Államok hadba lép Japán ellen. A randevút félbeszakította a történelem: a fiú elnézést kért, és rosszat sejtve hazarohant.
Fred Korematsu (1919–2005) „nisei” volt, második generációs japán–amerikai. A kaliforniai Oaklandben született, 22 éves korára még ki sem mozdult a környékről. Becsülettel dolgozott a családi virágkertészetben, szeretett úszni, táncolni, lányokat kocsikáztatni. Közben kapott temérdek sértő, rasszista beszólást, még barátnőjének, az olasz–amerikai Idának a szülei sem örültek a kapcsolatuknak.
Baljós előérzete beigazolódott. Napokon belül bűnbakká vált az ország százhúszezer japán származású lakosa, kétharmaduk – ahogyan ő maga is – született amerikai állampolgár. A csendes-óceáni vereségek közepette rémhír terjedt, hogy az ellenségnek kémkednek. Az elhatalmasodó tömeghisztéria minden ázsiait fenyegetett, amerikai nagyvárosok utcáin pogromtól tartó kínai kulik, koreai árusok NO JAP feliratú táblát akasztottak a nyakukba.
F. D. Roosevelt elnök két hónappal Pearl Harbor után, 1942. február 19-én írta alá elhíresült 9066-os számú rendeletét.
Parancsára a hadsereg deportálta a japán származásúakat a nyugati partvidékről. Személyre szóló gyanúsítás és eljárás nélkül, tömegesen, kizárólag etnikai alapon.
Vétlen embereket – köztük öregeket, betegeket, gyerekeket – zártak szögesdróttal és fegyveresekkel őrzött „áthelyezési központokba”.
Fred Korematsu megszökött, és Clyde Sarah álnéven bujkált. Még a szemhéját is felvarratta, de hiába, egy utcai igazoltatáskor lebukott. A rendelet megsértéséért elítélték. Három év alatt megjárt több fogdát, börtönt, egy sivatagi lágert Utah államban, a jogorvoslat reménye nélkül. Ráadásul sorstársai, az öregebb japánok rosszallották, hogy ellenszegül a hatalomnak, ahelyett hogy fegyelmezetten, zokszó nélkül engedelmeskedne.
Miután kitört a béke, Detroitban telepedett le, családot alapított. De sohasem nyugodott bele, hogy az állam önkényesen elbánt lojális polgáraival. Hosszadalmas jogvédő munkájának eredményeképp a bíróság kimondta: a kitelepítéssel törvényt sértett a kormány. Ford elnök elismerte, hogy az állam hibázott, Reagan bocsánatot kért az ártatlanul meghurcoltaktól, Clinton pedig Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntette ki a már idős aktivistát (1998).
„Soha többé senkit se zárhassanak be csak azért, mert ugyanolyan a fajtája, nemzetisége vagy vallása, mint egy kémnek vagy egy terroristának” – mondta Fred Korematsu 82 éves korában, a szeptember 11-i terrortámadások hírére. Óvott az arabok, muszlimok kollektív megbélyegzésétől, szót emelt a gyűlöletkeltés ellen. Megtette, amit megtehetett. Hogy újabb negyedszázad múltán hová jut Amerika és a világ, azt már nem kell látnia.