Sportolóként egyik példaképem volt Gyulay Zsolt, kétszeres olimpiai bajnok kajakos, aki a Hungaroring Zrt. élén is sikeres (a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. korábbi vezetőjeként végzett munkájának megítélése ezúttal nem téma).
A sportvilágban Gyuzsónak becézett sportvezető a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnökeként adott hosszú interjút a 24.hu-nak. Nem mondta ki, de a sorok ott volt az üzenet, hogy nem támogatja a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség szakmai programját, aminek lényege: a saját tehetségek nevelése helyett honosított versenyzők által elért sikerekkel próbál kiemelt állami forrásokhoz jutni. Nem tiltja szabály ezt az utat, „csak” a jó ízlés, a sportszerűség szorul háttérbe. A milánói-cortinai téli olimpián hazájában eltiltott koreai rövidpályás gyorskorcsolyázótól és műkorcsolyában egy orosz származású párostól reméli Kósa Lajos elnök azokat a helyezéseket, amelyek a következő évekre garantálják a korcsolyasport bőséges állami támogatását. A páros tagjai Szocsiban készülnek, azt sem lehet mondani, hogy az edzéseken tanulhatnak tőlük a magyar tehetségek. Ehhez Oroszországba kellene utazniuk.
Az sem baj, hogy nem a MOB dönt az állami sporttámogatások elosztásáról, volt erre kísérlet a 2012-2016 közötti időszakban, kudarc lett a vége.
A budapesti nyári olimpiával viszont vétek hitegetni az embereket. Csak egy teniszstadion és bringaközpont hiányzik - állítja a MOB elnöke. Hol van a gyeplabdastadion? Hol van a kajak-kenu szlalompálya? Utóbbi működtetési költsége egy sportcsarnokéval vetekszik, mi lenne vele az olimpia után? Ha lenne budapesti olimpia, akkor paralimpiát is kellene rendezni. Teljesen akadálymentesített sportlétesítményekben. Akadálymentesített szálláshelyek is kellenek. Akadálymentesített tömegközlekedés. Ezekről mindenki hallgat.