Ha bárki is abba az illúzióba ringatta volna magát, hogy Magyarország jogállamnak tekinthető, annak figyelmébe ajánlom az önkormányzati szolidaritási hozzájárulásról szóló hét eleji kormányrendeletet. Az ukrajnai háborús veszélyhelyzetre hivatkozva (!) a kormány megszüntette a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos kormányzati lépések (megállapítása, beszedése, elszámolása) elleni jogorvoslat lehetőségét. Az első ránézésre is alkotmányellenes rendelet ráadásul visszamenőleges hatályú, a már folyamatban lévő bírósági eljárásokban is alkalmazni kell.
Pedig az Alaptörvény kimondja: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” Szemfüles Alkotmánybíróságunk biztosan kiszúrja majd a nyilvánvaló jogsértést, hiszen alapvető jog rendelettel nem, csak törvénnyel korlátozható. Vagy mégsem... Jó hír, hogy legalább a bíróságok nem kérnek a kormány utasításból, s a rendelettel szembemenve nem szüntetik meg az idevágó pereket.
Joggal merül fel a kérdés: miként tud megszabadulni, ha egyáltalán, a remények szerint áprilisban hatalomra kerülő ellenzék azoktól a bornírt jogszabályoktól, amelyeket Orbánék az elmúlt 16 évben kifejezetten azért alkottak, hogy saját hatalmi céljaikat elősegítsék? Ez a fajta jogi instrumentalizmus a teljes magyar jogrendszert áthatja – az Alaptörvénytől kezdve az utolsó miniszteri rendeletig. Egy rendeletet vagy egy törvényt még viszonylag egyszerű hatályon kívül helyezni, de egy kétharmados jogszabályt vagy magát az alkotmányt már kevésbé. Egy lehetséges „jogállami forradalom” feltételezné a jövendő ellenzék bevonását az alkotmányozásba – a Fidesszel erre semmi esély. Élhet-e a hatalomra kerülő ellenzék jogon kívüli, illetve jogszerűtlen eszközökkel a jogállam helyreállítása érdekében? Mit tud tenni egy új kormány, ha minden intézményt olyan személy vezet, akinek függetlensége kétséges?
Csupa olyan kérdés, amelyre ma még nincs végleges válasz.