Valamikor, szűk tizenhat évvel ezelőtt kezdődött. A Fidesz, egy érdekérvényesítésben gyenge csoporton keresztül próbálta ki, mennyi jogsértést viselnek el a magyarok. Először csak felfüggesztette a magánnyugdíjpénztári befizetéseket – 2010 októberében – majd zsarolással elvettek három millió embertől 3000 milliárd forintot, ráadásul be is csapták őket. Tegyük hozzá: tették ezt akkor, amikor még nem volt rendeleti kormányzás,még nem lehetett hivatkozni háborús veszélyhelyzetre.
Miért hozom ezt most ide, tizenhat évvel később? Mert hát a Fidesz nem felejt, nem felejti el, hogy volt némi értelmiségi zúgolódás, de a társadalom többsége simán túllépett az ügyön. Vagyis ha az ország lakossága nem reagál a jog-, és pénzfosztásra, akkor ez egy járható út. Járható, hisz most is meg van a kétharmad, a felhatalmazás arra, hogy bármit megtehetnek. Megtehetik azt, hogy visszamenőleges rendeleteket hoznak, hogy elveszik – most éppen – az fővárosi önkormányzattól a nekik járó pénzt, megtehetik, hogy semmibe vesznek bírósági ítéleteket, hogy összemoshatják a párt- és kormányzati hirdetéseket, hazudhatnak akár mesterséges intelligenciával, vagy csak úgy, hivatkozhatnak a költségvetés nehéz helyzetére, miközben a saját dolgaikra mindig találnak elegendő forrást… És még sorolhatnám. A Fidesz, másként: Orbán, már 2010-ben megtapasztalhatta, hogy a magyar emberek végtelenül béketűrőek, nem hajlamosak a felháborodásra. ha esetleg ez mégis megtörténik, gyorsan be kell dobni egy, az előző ügyet elmosó botrányt. Így élünk mi, békében, ebben az országban, úgy hogy csak csendes szemlélői vagyunk a jogállam teljes leépülésének. Legfeljebb vitatkozunk egy picit azon, hogy mi is az, amit Orbán velünk tesz: diktatúrába lök, vagy csak autoriter körülményeket teremt, hogy látszólagos a demokrácia és a sajtószabadság, vagy valódi?
Ha úgy tetszik: a hatalom, a szerdai bejelentésével egyértelmű választ adott, lényegében megszüntette az önálló hatalmi ágak létezését. Az igazságszolgáltatásban már eddig is hatalmas lépéseket tett; maga alá gyűrte az Alkotmánybíróságot, Nemzeti Választási Irodát, az ügyészséget, a rendőrséget, és most a bírósággal is ezt akarja tenni. A Kúriát ugyan már bekebelezte, de hát az alsóbb fokú bíróságok olykor szembe mentek vele. Márpedig ez tűrhetetlen, mondá a legfőbb Úr, miért van nekünk kormányunk, amely rendeletekkel kormányozhat, miért van háborús veszélyhelyzet, ha nem azért, hogy letörje az esetleges ellenállásokat. Nosza, tiltsuk meg, visszamenőleg is, hogy ilyen döntéseket hozzanak, vegyük el a fővárostól ne csak a pénzét, az igazság keresését is. A főváros már amúgy is elveszett, a vidéket meg nem érdekli ez a budapesti nyöszörgés. Ahogy a nyugdíjasok kifosztása sem érdekelte az ország többségét.
Egyébként, jut is eszembe: jobb, ha a disputa ilyenekről folyik, esetleg Lázár cigányozásáról, mintha az emberek arról beszélnének, azért lázadoznának, hogy nincs pénzük, hogy a tizenhat év alatt csak az derült ki, hogy ezek nem tudnak kormányozni. Szóval még az is lehet, hogy ezek tervezett balhék voltak. A háború adta lehetőségek.