Magyarországon is egyre ismertebb fogalom az önkéntesség, amiben alighanem szerepet játszott az is, hogy a középiskolások számára a 2016/17-es tanévtől előírták az 50 órás kötelező közösségi szolgálat teljesítését az érettségi megszerzéséhez. Így azok a fiatalok, akik már érintettek voltak, megismerhették az önkéntesség csapat- és személyiségépítő csodáját, sőt rajtuk keresztül a szüleik is bepillanthattak ebbe a világba. Van azonban egy olyan réteg, amelyikre nem feltétlenül gondolunk, amikor az önkéntes segítő munka kerül szóba, és ez nem véletlen, hiszen a legtöbbször ők maguk is segítségre szorulnak: ők a fogyatékossággal élők. A Be Volunteer! ERASMUS + projekt keretében azonban öt ország – Olaszország, Spanyolország, Észak-Macedónia, Bulgária és Magyarország – civil szervezeteinek lehetősége nyílt egy több éven átívelő, 2024-2026 között zajló, az inkluzív önkéntességről szóló programot szervezni, amelynek keretében fogyatékossággal élő fiatalokat vontak be az önkéntes munkába.
Hazánkban a Nem Adom Fel Alapítvány koordinálta a nemzetközi programot, amelynek záró rendezvénye után a szervezet szóvivője, Papp Szabolcs avatott be minket a részletekbe. „Minden részt vevő ország 10-10 fogyatékossággal élő személyt vont be a programba, amelynek az volt a fő célja, hogy a sérült emberek is lehetőséget kapjanak önkéntesként bizonyítani. Megmutassa számukra, hogy ők is rendelkeznek sok olyan értékkel, tudással, amivel tudnak segíteni másoknak, akár sérülteknek, akár időseknek, akár más civil szervezetnek.
„Ez a program valamennyi civil szervezetnek újdonság volt, egyetlen ország sem rendelkezett tapasztalatokkal ez ügyben, de lelkesíteni senkit nem kellett, mindenkinek nagyon tetszett az ötlet” – tette hozzá a szóvivő, aki azt is elárulta: alapítványuk azért már korábban is szervezett önkéntes munkákat, például Szegeden egy idősotthon kerítését festették le ilyen módon. Most ez a projekt lehetőséget adott arra, hogy országhatárokon túlmenően is együtt gondolkodhassanak és a gyakorlatban is kipróbálhassák magukat.
Maga az önkéntes munka fejenként 10-15 óra volt, amit fél-háromnegyed év alatt „teljesítettek” a résztvevők a projekt keretében, de mint megtudtuk, többen annyira megszerették a feladatukat, hogy utána is folytatták a tevékenységet. Persze így már nehezebb körülmények között, hiszen a projektre pont azért volt szükség, hogy anyagi támogatást nyújtson ahhoz, hogy a sérült embereket be lehessen vonni az önkénteskedésbe. Egy látássérültnek, egy mozgássérültnek, egy autistának, egy értelmileg enyhén akadályozott embernek ugyanis nem olyan egyszerű eljutni egy helyszínre, már az utazáshoz is többnyire segítségre van szüksége, és az önkéntes munka során is egy mentor támogatásával tudtak részt venni a fogyatékossággal élők. Sok esetben szükség volt eszközökre is, vagy például egy nyári szabadtéri munka esetében ivóvízre – ezek apróságnak tűnhetnek, de a civil szervezetek anyagi lehetőségei nem mérhetők egy vállalatéhoz. Ráadásul azt is ki kellett dolgozni, hogyan lehet összepárosítani a sérülteket az önkéntes munkalehetőségekkel, hiszen nem mindenki tudott volna bármilyen feladatot elvégezni.
A magyar csapatban a sérültek mellett egészséges önkéntesek is részt vettek, ami izgalmas megfigyelésekre adott lehetőséget, ki hogyan képes integrálódni, elfogadni a másikat – tette hozzá Papp Szabolcs. „A mi tapasztalatunk az, hogy a hétköznapokban aki még nem találkozott sérült emberrel, többnyire megszeppen, idegen neki ez a helyzet, de néhány óra alatt mindenki képes ellazulni, teljes értékűnek tekinteni a fogyatékossággal élő társát, már nem tart tőle. De természetesen az egész projekt a fogyatékossággal élő önkéntesek számára hozta a legnagyobb örömet, hiszen világszinten sem hétköznapi történet, hogy ők, akik egyébként is segítségre szorulnak, megtapasztalhatják, hogy ők is képesek másoknak segíteni. Ezáltal értékesnek láthatják saját magukat, azok a pillanatok, amikor kiderül, hogy meg tudtak oldani egy feladatot, az büszkeséggel tölti el őket.”
Sok megható történetnek lehettek tanúi a projekt során, ezek közül Papp Szabolcs egyet emelt ki. „Egy értelmi sérült hölgy, aki nagyon szereti az állatokat, régóta szeretett volna közelebb kerülni hozzájuk, de az életkörülményei okán ő maga nem tarthatott otthon semmit. Viszont így az önkéntes projekt által bekerülhetett egy állatkertbe, ahol etette, simogatta, ápolta őket, és ettől elképesztően boldog volt. Ezek a történetek minket is megerősítenek abban, hogy érdemes ilyen dolgokat csinálnunk.”
Ez a projekt most lezárult, de a részt vevő országok civil szervezetei továbbra is tartják a kapcsolatot egymással. A projekt során elkészült egy összefoglaló szakmai, módszertani kiadvány, a Be a Volunteer! Jó gyakorlatok kézikönyve, amelyben minden szervezet beszámol az eredményeiről, sikereiről az inkluzív önkéntesség során szerzett tapasztalatairól. Mindannyian szeretnék házon belül tovább vinni a programot, de a civil szervezetek élete nem könnyű Magyarországon, a források előteremtése nem könnyű feladat. Ha sikerül támogatókat találni, akkor van lehetőség arra, hogy minél több fogyatékossággal élő társunk megízlelhesse azt az örömet, amit az inkluzív önkéntesség nyújt annak, aki nem kap, hanem ad.
„Szeretnénk, ha kialakulna ennek a kultúrája. Szeretnénk, hogy a sérültek ráébredjenek arra: bennük is annyifajta gazdagság van, hogy nemcsak dolgozni tudnak, hanem ők is hozzá tudnak tenni a társadalomhoz. Ha valaki önkénteskedik, az egy óriási ajándék. Amikor önkénteskedünk, nemcsak adunk, hanem kapunk is: értéket, szeretetet. Nagyon fontos, hogy a fogyatékossággal élők meg tudják élni, mennyire fantasztikus élmény ez. Mindenki képes adni valamit az életéből, ami a másiknak jó. Ugyanakkor önkénteskedni nem csak egy szervezeten keresztül lehet. Igazából az is annak számít, ha például valaki segít bevásárolni egy idős szomszédjának, vagy leveszi a magasan lévő függönyt, és ilyenből nagyon sok van, de ezt valahol természetesnek tekintjük. Pedig ezek által is építjük egymást” – világított rá a Nem Adom Fel Alapítvány szóvivője.
Több száz ezer érintett
A legfrissebb adataink a 2022-es népszámlálás alapján állnak rendelkezésre a Magyarországon fogyatékossággal élők számáról. Ennek során összesen mintegy 9,2 millió személyi kérdőív érkezett be, az egészségi állapotra vonatkozó, nem kötelező kérdéseket a válaszadók 75 százaléka töltötte ki. A válaszadók 72 százaléka nem számolt be egészségi problémáról. Tartós betegséget 1,7 millióan jeleztek, 639 ezren nyilatkozták, hogy az egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket, és 2022-ben Magyarországon 273,6 ezren vallották magukat fogyatékosnak (2,8 millióan nem válaszoltak a kérdésre). A fogyatékosság típusát tekintve legtöbben mozgásukban korlátozottak (113 ezer), értelmi fogyatékossággal élnek (41 ezer), illetve gyengén látók, alig látók (34 ezer).
