Az agráriumot az elmúlt hetekben egy olyan eset rázta meg, amely messze túlmutat a szimpla piaci csődön. A Bászna Gabona Zrt. összeomlása nem csupán milliárdos hiányt és eltűnt terményhegyeket hagyott maga után. Az eset tanulsága nem csak az elúszott pénz, hanem az a rendszerszintű kockázat, amit a „nemzeti tőkésosztály” mesterséges hizlalása hordoz magában.
Egyértelmű, hogy a Bászna Gabona látványos felemelkedése és még látványosabb bukása a NER belső köreinek közvetlen közelében zajlott. Amikor pedig egy olyan cég dől be, amelynek holdudvarában ismert politikai nevek tűnnek fel, az a kormányzat egyik legfontosabb ígéretét – a vidéki Magyarország stabilitását és a magyar gazda védelmét – kezdi ki. A kabinet nem véletlenül rohant a felszámolás stratégiailag kiemelt jelentőségűvé nyilvánításával: ez a lépés ugyanis a politikai kármentésről szólt, nem a megnyugtató piaci folyamatok biztosításáról. El kell kerülniük, hogy a Bászna-ügy egyfajta „agrár-brókerbotránnyá” váljon a választók szemében. Ha ez nem sikerül, az a bizalom eljátszását jelenti.
De ne szaladjunk ennyire előre! Az ügy mögé nézve problémaként az az agresszív piacfoglalás húzódik meg, amely a politikai hátszélből merített önbizalmat. Amikor egy szereplő azért tud a kereskedelem realitásai felett terjeszkedni, mert érinthetetlennek érzi magát, ott a kockázatkezelés hamar a kukában végzi. A számlát mégsem a menedzsment, hanem a gazdák – majd az adófizetők – fizetik meg.
A kormány kártalanítási ígéretei bár tűzoltásra alkalmasak, ám leverve róluk a mázt, súlyos kérdéseket vetnek fel. Rendjén van-e, hogy a védőháló a bekötött kiválasztottaknak jár, míg a többieknek marad a bizonytalanság? Nem kell bölcsnek lenni ahhoz, hogy tudjuk nem, mert ez a „modell” alapjaiban mérgezi a teljes hazai agráriumot.