I. Béla királyunk, akit leginkább a korona és kard közti választás mondájából ismerünk, rövid ideig uralkodott. Leomlott alatta a trón. Nem képletesen, hanem nagyon is konkrétan, az 1063-as dömösi országgyűlésen. Pár nap múlva szegény belepusztult a sérüléseibe.
Orbán jóval hosszabb ideje uralkodik. Trónja szilárdabbra van ácsolva. Igaz, ő sosem választott volna a korona és a kard között, neki mind a kettő kell: a hatalom és az örökös politikai háború. De mintha alatta is roskadozna a trón. Ami szerencsére nem az életből, hanem a hatalomból való távozását jelentheti.
Uralkodása rút végkifejleteként az államszervezeten is kiütöttek a hullafoltok. Van szép halál, de ez nem az. Ez az állam csúnyán hal meg. Nem „ágyban, párnák közt”, és nem is „a harc mezején”, tisztességes csatában. Még csak nem is az épület omlik rá, amit maga emelt. Az épülettel valóban baj van, de főleg az, hogy már túlsok szennyvizet kellett a csatornáknak elnyelniük. Már nem képesek rá: mindenünnen felbugyog a mocsok. Bűzlik itt minden, legjobban ők maguk.
Volt ilyen legenda a Napkirály versailles-i palotájáról is, ahol a kor higiéniai hiányosságai közepette a népes udvartartásban összegyűlt ürüléket egy felső emeletre halmozták volna fel, ami végül rájuk szakadt. Úgy tűnik, ez csak híresztelés volt, ahogy az is, hogy XIV. Lajos a ma is eszünkbe jutó „Az állam én vagyok” szavakat kimondta volna. De azt, hogy „törvényes, mert én azt akarom”, valóban ő fogalmazta meg. Ez sem segített azon, hogy ő maga nem túl szépen, fél lábán-testén üszkösödve végezte.
A jelképes párhuzamok akkor is szembeszökőek, ha a Napkirály a kor normái szerint tényleg naggyá és virágzóvá tette Franciaországot, míg a mi „napkirályunknál” a fordítottja zajlik. De nem lehet nem látni a hatalom üszkösödését, sok gyógyíthatatlan, elfertőzödött, gennyező sebét.
Ami most nálunk megpecsételi az állam rút halálát, az éppen a „törvényes, mert én azt akarom” dölyfe. A modern államszerkezet, mint tudjuk, a hatalmi ágak szétválasztásán alapult. Ez nem holmi szobatudósok elvont képlete, hanem a napi biztonság feltétele. Ha nem fordulhatsz a bírósághoz akár az államtól, akár az állam kegyenceitől elszenvedett sérelmeddel, akkor bármi megtörténhet veled. Egyedi beavatkozásokat eddig is gyaníthattunk. De most rendelet mondta ki: ha egy perben az államnak annyira nincs igaza, hogy vesztesnek látszik, akkor megtilthatja a pereskedést. Visszamenőleg is.
Legjobban ezt maga a bíróság, a Fővárosi Törvényszék foglalta össze: „a rendelet sérti a jogbiztonság elvét, a jogállamiság elvét, a jogorvoslathoz való jogot és a bírói függetlenség elvét, valamint a visszaható hatály tilalmát”. Épp csak ennyit. Bagatell.
Mondhatod persze, hogy mit neked Hekuba, a perelő önkormányzatok baja. De most te magad vagy Hekuba. Ha a te kisajátítási vagy örökösödési ügyedben az állammal van problémád, leállíthatják a peredet, ráadásul a képedbe röhögve, az ukrajnai háborúra (!) való hivatkozással. Ha majd nyilvánvaló választási csalásért akarnál reklamálni, azt is megtilthatják. Ez már nem „csak” egyéni sérelem, hanem az egész választási rendszer aláaknázása. És mindnyájunkat kihajtottak az aknamezőre, mint az egykori munkaszolgálatosakat. Ennyit a „munka társadalmáról”. Mi a biztosíték, hogy váratlanul nem záratják le a gyermekvédelmi vagy nemzeti banki disznóságokban folyó eljárásokat is?
Előállt az alkotmányos válság, tankönyvi, kifejlett formában. Élőben tanulmányozhatjuk, milyen is az. Nem szép látvány. A jogvégzett Gulyás Gergely saját mélypontjára is eljutva azt mondta: a vita lezárva, csak „Karácsony Gergely sipítozik”. Tévedett. Maga a jogász szakma nagyobb része is fellázadt. A „sipítozás”, mint a Walesi bárdokban, zavarja az uralkodó álmát. Két bíróság már közölte: nem zárják le a pereket.
Most kaptunk híreket az állam egy másik életfunkciójának leállásáról is. Az Epstein-akták 3 millió oldala nemcsak a prostitúció, a pedofília, a nemi erőszak ijesztő példáinak dokumentuma. Nemcsak az elit egyes szereplőinek életelveiről („nekünk mindent szabad”) ad látleletet. Arról is: az európai szélsőjobbot nem a fennen hirdetett eszméik, hanem - Trump embereivel szövetkezve - a saját nyers gazdasági érdekük vezeti. Nem az „elv”, hanem a pénz. A hírhedett populista stratéga, Trump volt főtanácsadója, Orbán üdvöskéje: Steve Bannon, aki a francia, német, olasz szélsőjobb és Orbán tanácsadójának vallja magát, boldogan jelenti Epsteinnek: ha védencei erőre tesznek szert az EP-ben, akkor bármilyen, egyes amerikai multiknak, így Epsteinnek kellemetlen jogszabályt, „amit csak akarunk, megakadályozhatunk”. De felsejlenek a CEU kiüldözése mögött álló gazdasági érdekek is, az összjáték az osztrák szélsőjobbal.
Pár nap, és két új hullafolt. Az egyik a jogállamon, a biztonság jelszaván, a másik azon az illúzión, hogy az erre hivatott államot bármiben is az ország érdeke, pláne „szuverenitása” vezetné.
Lehet, hogy Versailles-ban nem, de nálunk most tényleg szakad a mennyezet, dől a trágyalé, omlik a trónszék. Orbán haldokló államát a választás még eutanáziához segítheti.
Ha nem tiltják azt is.