Egy friss hazai kutatás szerint a magyarok jelentős része nem képes megkülönböztetni a mesterséges intelligencia által készített videókat a valódiaktól. A kísérletben részt vevők alig hatvan százaléka ismerte fel helyesen az MI-alkotásokat, miközben a hagyományos videókat is gyakran ítélték hamisnak. A legfiatalabb korosztály lényegesen jobban teljesített, de még az ő esetükben is csak 71 százalék saccolt jól, míg a 60 pluszos korosztály 52 százalékban találta el, hogy mit is néz.
Vagyis számít az életkor, de az adatok mégsem magyarázhatóak kizárólag generációs különbségekkel, sokkal inkább a technológia rohamos fejlődése és az ezzel járó felismerési bizonytalanság lehet a válasz. Ez a jelenség nem csak Magyarországon okoz fejtörést. A világon egyre több deepfake-technológia alapú tartalom kering, és nemritkán csalásokhoz, megtévesztésekhez vagy politikai manipulációkhoz használják fel őket. Gazdasági károk, hamis hírek, becsapott közönség, ezek már nem elméleti veszélyek, hanem a mindennapi információs környezet részévé váltak.
Társadalmi szinten ennek a jelenségnek nagyon súlyos következménye is lehet: a bizalom válsága. Ha nem tudjuk biztosan, hogy amit látunk, tényleg megtörtént-e, akkor a közös valóságunk apránként feloldódik, majd elporlad. Épp ezért a pártoknak, hazai viszonylatban elsősorban a Fidesznek, óriási volna a felelőssége. Persze megszoktuk, hogy a társadalmi károkozás nem érdekli Rogán Antal boszorkánykonyháját, de az az út, amin haladnak, valójában nekik is előnytelen.
A bizalom elvesztése ugyanis nem szelektív, nemcsak az ellenfél állításait mossa el, hanem a saját üzeneteket is.
Ha minden gyanússá válik, akkor a propaganda hatékonysága is csökken, ami lényegében már meg is történt. A választók többsége nem hiszi el a halomra gyártott hamis videókat, ahogy az MI-vel írt „Tisza-programot” sem. A tábor csak nem növekszik, mert hát egy olyan közegben, ahol már semminek nincs súlya, a hatalom sem tud többé kapaszkodni a „valóság” fogalmába.