Kétmillió forintért árverezték el azt a lézernyomtatóval készült érett narancshangulatú vécékefeszettet, amely Lázár János fizimiskáját formázza. Nevezzük nevén: kiáll a fejéből, ami egy definitíve vécékefetartó, egy vécékefe. A neo-pop art és a kitsch határmezsgyéjén remeklő funkcionális szobrász-asszociáció könyörtelen, ízléstelen, borzalmas, és ennyiben végtelenül adekvát az Orbán-kormány miniszterének munkásságával. Lázár János politikus könyörtelen, ízléstelen és borzalmas ember, szemben Lázár János civillel, aki a közéleti minőségénél csak klasszissal jobb fej lehet. De ezt a mutatványt nem áll módunkban értékelni, mi több, ebben az életben már nem is szeretnénk megpróbálni, mert hidegen hagy bennünket. Szemben azzal, amit egy vagon közpénzből, ún. közérdekből a politikacsinálás leple, nyomása, terhe alatt tett.
Lázár összeszedettebb és élesebb tolvaj annál, hogy nyelvbotlásai legyenek. A hatalomtechnika PhD. mellkassebésze nem remeg meg. Ő gondolja, amit mond. És annyiban különbözik példaképétől, Orbán Viktor rablófejedelemtől, hogy nemcsak gondolja, de alkalmasint ki is mondja, amit gondol. „Mindenki annyit ér, amennyije van.” Oké. Ezt mondatná egy patrióta patikus, pék, paraszt melldöngetve, csak Istennel lenne dolga, ha hinne benne. Kormányemberként nem okoskodnia kellene, ha felemelni a tömegeket a nincstelenségből. Hogy a cigányok ne szarpucolásra legyenek a belső tartalék, miként szerinte ez a helyzet. A dolga az lett volna, hogy ezt a mondatot soha ki se mondhassa. Helyette beszélt. A következmény meg helyette beszél: a megvásárolt fideszes cigányság mentegeti. Szégyenséges.
A vécékefe árverezésének összegéből – a lelemény Fekete-Győr Andrásé, Lőcsei Lajosé és egy Angliába télakolt magyaré – kétmillió forintból mehetnek nyaralni a Dr. Ámbédkar iskola diákjai. Tud ez a János. Ha akarjuk.