A fűtés elsőre praktikus kérdésnek tűnik: mivel, mennyibe kerül, mennyire hatékony. De ha jobban belegondolunk, a fűtés életminőséget határoz meg: hogyan érezzük magunkat otthon, mennyire egészséges a környezetünk, illetve hogyan viszonyulunk a télhez. A fűtésszezon Magyarországon általában októbertől áprilisig tart, de az időjárás egyre kiszámíthatatlanabb. Van, hogy már szeptemberben begyújtunk, máskor februárban is enyhe napok jönnek. Ez a változékonyság még inkább előtérbe helyezi az alkalmazkodóképességet – és itt jön képbe a fa, mint rugalmas, kézzel szabályozható fűtőanyag.
Több, mint rezsikérdés
A fatüzelés évezredek óta kíséri az embert, és a vidéki Magyarországon máig élő hagyomány. Sok családban a tűzrakás tudása generációról generációra száll: hogyan kell hasogatni, mikor „jó” a fa, hogyan kell begyújtani úgy, hogy ne füstöljön. A tűz ugyanakkor nemcsak hőt ad, hanem látványt, hangot, illatot is. A pattogó rönkök, a narancssárga lángok olyan élményt nyújtanak, amit egy radiátor sosem fog. Ez az élmény sokak számára a tél egyik legfontosabb pozitívuma.
A kemény lombos fafajok, mint például a tölgy, a bükk, a gyertyán, vagy az akác – lassabban égnek, magasabb a fűtőértékük. A puhább fák gyorsabban elégnek, inkább begyújtásra alkalmasak. Ha fával fűtünk, érdemes figyelembe venni, hogy az egyes fajtáknak mekkora a fűtőértéke. Ennek fényében a Legjobb fűtőértékű fajták a gyertyán, a bükk, a kőris, a tölgy, az akác és a cser, fűtőértékük 15-18 megajoule (MJ) körül van kilogrammonként. Ezt követi a gyümölcsfák (13-14), majd a nyír, az éger, a nyár és a fenyők (13 alatti) fűtőértéke. A vékonyabb kérgű fajok, mint például a bükk, nagyobb hatékonysággal égnek, mint a tölgy vagy az akác.

