Ha valaki még nem tudná, a Digitális Polgári Körök miskolci összejövetelén a miniszterelnök „grandiózus tervet tett az asztalra”. Abból az alkalomból, hogy kerek két hónap maradt hátra a parlamenti választásokig, újra elolvastam a kormányközeli internetes újság erről szóló tudósítását. Mert akadtak ugyan „elemzők”, akik üres fecsegésnek minősítették a beszédet, de a DPK-sok véresre tapsolták a tenyerüket. Mert akinek a személyes és családi boldogulása a hatalom jóindulatától függ, és aki a közmédiából tájékozódik, az elhiszi, hogy grandiózus terv született. Érdemes ezért kicsit közelebbről szemügyre venni a haza felemelkedésének ezt a programját.
„A következő ciklusban a hatalmon lévők azt szeretnék, hogy egymillió forintra emelkedjen az átlagbér. A minimálbért négyszázezer forintra emelnék” – olvasom. Lenyűgöző! Magyarország történelmi pillanatokon belül a milliomosok országa lesz! Eszébe ne jusson senkinek, hogy ez a fantasztikus összeg nettóban még mindig alig több mint harmada, a minimálbér pedig legfeljebb tizede lenne az évi 55 ezer eurós osztrák átlagbérnek... Vagyis hogy az inflációs pénzromlásból nyert milliós ígérettel ott tartunk, ahol a part szakad.
„Végigvinnék a 14. havi nyugdíjat, most az első hetit folyósítják.” Az okvetetlenkedők szerint az akárhányadik havi nyugdíj már 2003-ban is részben a nyugdíjasok bolondítása volt. Nem értik, mit jelent, hogy február 12-én, pontosan két hónappal az országgyűlési választások előtt másfél millió nyugdíjas háztartásba dőlnek a százezrek. Másnap még 25-30 ezer forint érkezik a legkisebb nyugdíjasok számlájára, akik pusztán ezáltal egy teljes havi pékáru árával lesznek gazdagabbak. Lesznek, akik kárognak majd, hogy a szegények így nem jómódúak, hanem túlsúlyosak lesznek. Vagy hogy az utóbbi 22 év kormányainak egyike sem merte ezt a pénzt beemelni a nyugdíjak alapösszegébe, és hogy a Fidesz 2010-ben kivezette a jóval kedvezőbb svájci indexálást.
„Új agrárgazdaságot építenének. Két éve megindították az új agrárpolitikát, aminek az a lényege, hogy amit az uniós szabályok megengednek, annak a maximumát adják a gazdáknak, ennek fantasztikus eredményei lehetnek.” Ettől tényleg könnybe lábadhat a gazdák szeme. Kár, hogy az új agrárpolitikát nem tizenöt éve indították meg. Az agrárium, a magyar gazdaság hajdan egyik legsikeresebb ágazata már akkor is zuhanásban volt.
Lehet ezen ígéretek kongó ürességéről hadoválni, de ettől még a hívők hívők maradnak. Őket a grandiózus elképzelések érdeklik, nem az olyan kezelhetetlen problémák, mint az egészségromlás, a népességfogyatkozás, a kivándorlás, a korrupció, az államadósság, a vasutak állapota. Hogy ezekről Miskolcon egy árva szó sem esett?
Hogy a sokadik ígéretcsomag, most éppen „grandiózus tervként” elővezetve, nem több, mint a sokadik trükk egy választási kampányban? Nálunk ez már csak így van.
Bereményi Géza szavaival élve: mindenki kábítja a maga emberét. És aki jól csinálja, az nem egyhavi kenyérpénzzel, hanem egy országgal gazdagodik.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
