Vannak, akik kutyát tartanak, mások a macskákkal való közös létezésre esküsznek, akadnak olyanok, akik egy kanáriban vagy papagájban találják meg az emberek és állatok közötti szimbiózist. És vannak olyan emberek, akik nyulat tartanak. Mondhatnánk rájuk, hogy nem normálisak, hiszen a nyulat sokan étkezési célokból tenyésztik. Természetesen a szobanyuszikból, vagyis a lakásban élő, szőrös négylábúból nem lesz nyúlpörkölt, sem nyuszileves. Mégiscsak kannibalizmus, ha elfogyasztanánk a családtagunkat. Ugyanis a mi nyuszink tökéletesen tisztában van azzal, hogy ő a mi négytagú mikroközösségünk jeles tagja. Abban nem vagyok biztos, hogy pontosan tudja, hogy ő nagyon szőrös és négy lába van, valamint nagy fülekkel rendelkezik. De ez szinte már részletkérdés.
Tehát a mi nyuszink élvezi a lakásunk adta szabadságot, ami a konyhára, a folyosóra és a nappalira van korlátozva számára. A gyerekek szobájának küszöbét nem lépheti át, ugyanis ha bejut azokba a helyiségekbe, azonnal kábeleket, falakat akar rágni, érthetetlen módon. A számára legális területeken ezek a dolgok nem hozzák lázba. De a tiltott szobáknak van valami hívójelük, ami a csöppnyi nyusziagyat azonnal átkódolja, ha kinyílik az egyik szoba ajtaja.
Ebben a történetben nem is a tiltott szobákon van a hangsúly. A lényeg inkább abban rejlik, hogy vannak olyan tevékenységek, amiket egy nyúl társaságában kivitelezni szinte lehetetlen.
