novella;abúzus;csodagyerek;

Beck Tamás: Csodagyerek

Ha felnyitod előtte egy özönvíz előtti automobil motorháztetejét, tanácstalanul pislog, viszont kitűnően átlátja a közel-keleti helyzetet. Hasztalanul próbálnád bevezetni a konyhai munka rejtelmeibe, de a lehántott burgonyahéj alá tett újságpapírról szempillantás alatt rögzíti a cikkeket fotografikus memóriájával. Ő az, akit előszeretettel alázott meg az általános iskolai tornatanár csenevész testalkata miatt, miközben osztálytársai jót mulattak a rovására. Ma azt mondanák rá: sajátos nevelési igényű. Akkoriban senki nem tudott mit kezdeni az extrém magas intelligenciaszintje s a harmatgyenge fizikuma között feszülő ellentéttel. Talán a hosszútávfutás volt az egyetlen sportág, amellyel az egyszálbélű fiú sikeresen megpróbálkozott. Sebesen szedte piszkafa lábait, a gyönyörű zalai táj komótosan haladt el mellette visszafelé, ő pedig élvezte az egyedüllétet. Kizárólag ott és akkor. Egyébként a gályarabok magányosságát érezte, amikor szülei nem hitték el neki, hogy a szomszéd bácsinak egy alkalommal a micsodáját kellett húzogatnia a két emelet között megrekedt liftben. Mert az egy olyan aranyos ember, a lépcsőházban mindenkinek megbütykölte a villanyóráját az alacsonyabb áramszámla érdekében! A temetésére is testületileg vonult ki a lakóközösség esztendők múlva. És senki nem értette, a csodagyermek miért ácsorog a gyászoló tömeg legvégén, és siltes sapkáját a fején hagyva ­miért köpködi minden látható részvét nélkül a szotyolát az őszi avarra.
Tulajdonképpen senki se csodálkozott különösebben, amikor mindössze tizenöt évesen leérettségizett. Fiatalkorúként azonban csupán részmunkaidőben dolgozhat egy kockázatelemző cégnél. Az irodában megrendezett évzáró bulikon kapatos kollégáit rendszerint ő világosítja fel arról, a rajnai vagy délspanyol borok közül melyik évjáratot érdemes megkóstolni. A kollektíva tagjai közül mindenki tudja, hogy négermunkát végez főnökének, a rokoni kapcsolatai okán kinevezett cégvezető egymaga ugyanis képtelen lenne összeállítani egy épkézláb prezentációt. Külhoni partnerdelegációk érkezése előtt az sem jelent számára gondot, hogy egyetlen éjszaka leforgása alatt megtanuljon egy ritka és elszigetelt idiómát. Nem érti, vadidegenek miért ugratják olykor azzal a kérdéssel, látta-e az Esőember című filmet. Fogalma sincs saját teljesítményei értékéről, viszont irigykedve bámulja környezetében azokat a férfiakat, akikből folyamatosan ömlik a csajozó duma. Őhozzá még a munkahelyi takarítónő is fensőbbséges jóindulattal ereszkedik le. Pedig annyiszor elképzelte már a családalapítást! Alighogy berendezkednének nejével újonnan vásárolt társasházi lakásukban, lelkiismeretesen becsöngetne az emeletükön mindegyik lakóhoz. Egy frászt akarna ő összejárni velük. Nem is veleszületett udvariassága motiválná a vizitet. Kizárólag születendő csemetéje érdekében kellene tudnia, lakik-e vajon a közelükben egy lefegyverző mosolyú pasi, aki a leplombált villanyórákhoz és a kisiskolás gyerekekhez egyaránt betegesen vonzódik.

„…csekély mértékben indokolt, hogy bárki is halálosan komolyan vegye magát költőként” – mondja Tatár Sándor a jelen költőszerepei és az írott szó társadalmi hatása kapcsán. Nem beszél a levegőbe, két verseskötete is megjelent tavaly, a válogatott és új verseket tartalmazó nincs másik mese és a Szabadalmaztatott ősz. Versrokonságokról és rossz állampolgári közérzetről éppúgy kérdeztük, mint az életigenlésről.