Az európai közvélemény számára Jeffrey Epstein története sokáig csak egy távoli, amerikai bulvársztorinak tűnt. Mára azonban világossá vált: az Epstein-ügy nem csupán egy perverz milliárdos magánbűne, hanem a modern történelem egyik legsúlyosabb transzatlanti botránya.
A pénz, a politika és a titkosszolgálatok világa fonódott össze egy globális szexkereskedelmi hálózatban, amelynek szálai a brit királyi palotától a párizsi divatvilágon át a legnagyobb amerikai és európai bankokig értek. Nyilvánvaló, hogy a botrányt nem lehet vezér- és tisztáldozatok nélkül megúszni.
De kik lesznek az egyáltalán nem szánalomra méltó áldozati bárányok? Még az sem egyértelmű, hogy Donald Trump a novemberi kongresszusi választásokig gyógyuló sérüléseket szenvedett-e, de annyi bizonyos: egyelőre ő osztja a lapokat. Az elit morális romlottságára már fény derült, ám a végkifejlet a politikai erőegyensúlytól függ. Aligha lesznek tömeges vádemelések.
Jeffrey Epstein brooklyni matektanárból lett a Wall Street legrejtélyesebb figurája. Hivatalosan vagyonkezelőként dolgozott Leslie Wexner, a Victoria’s Secret tulajdonosa mellett, ám valódi forrásait homály fedi. Vagyonát arra használta, hogy kiépítse bizalmi hálóját a világ vezetői – Bill Clinton, Donald Trump, Ehud Barak –, tudósok – Stephen Hawking, Marvin Minsky – és művészek körében. A csillogó felszín alatt azonban brutális gépezet működött: tinédzser lányokat toborzott „masszázs” ürügyén, piramisszerűen építve hálózatát.
Az ügy európai vonatkozása nem mellékszál, hanem a rendszer gerince. Ghislaine Maxwell, a kegyvesztett brit médiamágnás – és feltételezett Moszad-kém –, Robert Maxwell lánya volt a híd az amerikai újgazdagok és az európai arisztokrácia között. Maxwell nem csupán tudott a bántalmazásokról, hanem aktívan részt vett az áldozatok „betörésében”. Jelenleg húszéves börtönbüntetését tölti, és csak az elnök által adható teljes büntetőjogi kegyelem esetén hajlandó beszélni.
András herceg esete a brit monarchia modern kori reputációs válságát okozta. Virginia Giuffre vallomása szerint tizenhét éves korában Londonba szállították, ahol Maxwell és Epstein kényszerítette szexuális kapcsolatra II. Erzsébet fiával. A herceg 2022-ben peren kívüli egyezséget kötött, majd elveszítette királyi címeit és katonai rangjait, végül tegnap letartóztatták. Jean-Luc Brunel, a francia divatvilág befolyásos modellügynöke volt a hálózat európai „beszállítója”. 2020-ban tartóztatták le Párizsban, ám 2022-ben – kísérteties módon másolva Epsteint – felakasztva találták a cellájában.
A hálózat működéséhez elengedhetetlen volt a globális pénzügyi elit cinkossága. A JPMorgan Chase tizenöt évig kezelte Epstein pénzét; a belső jelzések ellenére a vezetőség nem emelt kifogást, majd a bank végül 290 millió dollárt fizetett az áldozatoknak. Majd miután a JPMorgan elküldte Epsteint, a Deutsche Bank tárt karokkal fogadta.
Az ügy sötét fejezete a bizonyítékok szisztematikus eltüntetése, ami az amerikai jogban az egyik legsúlyosabb bűncselekmény. Amikor az FBI 2019-ben felnyitotta Epstein manhattani széfjét, gyémántok és hamis útlevelek kerültek elő – a várva várt videókazetták azonban nem. Szemtanúk szerint Epstein letartóztatása után, még a hatóságok kiérkezése előtt teherautók és hajók szállították el a számítógépeket és iratokat a Virgin-szigeteki Little St. Jamesről és más ingatlanokból. A helyszínek „kitakarítása” profi hírszerzési módszerekre utal.
De kinek fűződött érdeke a nyomok eltüntetéséhez? A kérdésre adható válaszok csak egy vizsgálat irányait szabhatják meg, nem bizonyító erejűek. A legelfogadottabb elmélet szerint Epstein nem egyszerű bűnöző, hanem hírszerzési eszköz volt. Kamerákkal felszerelt ingatlanjaiban a világ legbefolyásosabb embereit kompromittáló felvételek készülhettek kiskorúakkal – tökéletes zsarolási alapanyag. Alexander Acosta volt floridai főügyésznek már 2008-ban azt mondták: „Hagyja békén, a hírszerzéshez tartozik.”
Az utóbbi időben azonban bizonyos körök részéről kétségbeesett kísérlet indult, hogy ezt a hírszerzési szálat Oroszország felé tereljék, mintha a Kreml mozgatta volna a bábukat a háttérből. Bár a dokumentumokban kétségtelenül felbukkan egy orosz diplomata és több oligarcha neve is, a tények mást mutatnak. A bizonyítékok szerint éppen Epstein volt az, aki – többek között a norvég külügyminiszter segítségével – próbált kapcsolatba lépni Vlagyimir Putyinnal, nem pedig fordítva. Az „orosz kártya” hirtelen bekeverése átlátszó elterelés: egy külső ellenségkép megteremtése nem teheti a nyugati elit bűnöseit hirtelen áldozattá, és nem mentheti fel őket a felelősség alól. Ezzel szemben a tekintélyes londoni The Times és a konzervatív The Daily Telegraph oknyomozása sokkal inkább az izraeli titkosszolgálat, a Moszad szerepét valószínűsíti – különös tekintettel a Maxwell-család előéletére.
A 2024 elején nyilvánosságra hozott bírósági dokumentumok – az úgynevezett Epstein-lista – sokakban csalódást keltettek. A rajta szereplők (Clinton, Trump, Gore, Hawking) nem feltétlenül bűnösök; a lista tartalmazza azokat is, akik csak repültek a gépen, vagy akikkel a saját ázsióját igyekezett növelni. Egy húsz évvel ezelőtti repülőút nem bizonyíték bármilyen szexuális bűncselekményre.
Az a tény, hogy Epstein 2019-ben meghalt a börtönben - az öngyilkosságot sokan máig megkérdőjelezik – megfosztotta az áldozatokat és a világot a teljes igazságtól. Európai szemmel nézve az Epstein-ügy több mint szexbotrány: azt mutatja, hogy létezik egy nemzetek feletti elit, amelyre más törvények vonatkoznak, ha egyáltalán bármilyenek. A hálózatot lefejezték, ám a kliensek – politikusok, üzletemberek, uralkodók – a nyilvános megszégyenülést leszámítva jobbára megúszták. A dokumentumok nyilvánossága vérszegény győzelem, és az egyik legfontosabb kérdés válasz nélkül maradt: hol vannak a felvételek, kinél vannak most a zsaroló akták? Egyáltalán, ki profitál ebből az ügyből?
A szerző történelem és alkotmányjog tanár a vidéki Amerikában.