Orbán Viktor életveszélyes öt-tíz méterei azok a távolságok, amelyek a valóság beszüremléseitől csírátlanított közegek (pátyi disznóvágás, sümegi digitális-polgárosodás, algyői haltepertőzés, tabáni ultizás) és a kormányzati kampánykocsi menedéke között feszülnek. Még a saját méréseik szerint is van ugyanis 2,4 millió ember, aki kitartóan akarja melegebb éghajlatra küldeni a kormányfőt, vagy éppenséggel hűvösre (a széttartás apátiáját felváltó esélyesség aktivizmusa valójában sok százezer pluszt adhat a korábbi tömeghez ), és egy kósza Viktátor! vagy egy Ne Gödösíts! nem hiányzik a digitális tavaszi trónfoglalás TikTok-videótárához. Ahogy az a váratlan kérdés sem, amit a Telex riportere tett fel a minap. Elsőként az eseményről érdeklődött, amire Orbán futtában csak annyit motyogott: nem akar beszélni róla, mert veszített.
Ember, most jövök a partiból, lényegében ezt mondá az úr, csak kevesebb megvetéssel. Aztán jött a 15 másodperces interjú második kérdése: Mikor értesült a Samsung-gyárban található állapotokról? Jó kérdés, jogos kérdés. Egy felelős kormányfő akár úgy is dönthetne, mégsem engedi, hogy egy száz törvényt megsértő intim felvétellel zsarolják a politikai ellenfelét (nota bene: Pintér belügyminiszter is Ulti Digitális Polgári Körtag lett), hanem elszámol a rábízott emberéletekkel, még ha kevésbé fehér filippínók is, és persze a gyár közelében rengetegen magyarok. Vizsgál, dönt, kiáll, felelősséget vállal. Jelentősen másként volna kackiás, mint egy gumicsizmás árvízi védekezés, de ez különböztetné meg a pártelnökséget a miniszterelnökségtől. Ami összenőtt, akár egy előrehaladott Brezsnyev-szemöldök.
„Kamuügy!”, vetette oda a gödi kérdésre a kormányfő, ezzel mintegy elárulva, hogy nemcsak az ultiban áll vesztésre. A valóságfelismerő-versenyben sem osztanának neki lapot.