Akik ismerik Bertolt Brecht Szecsuáni jólélek - vagy egy másik fordítás szerint „Jó embert keresünk” - című drámáját, és követik Iványi Gábornak a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség alapító lelkészének a történetét, azok számára magától értetődő, hogy Brecht valójában róla írta példázatát.
MA MÁR NEM KÉRNE MENEDÉKET A BÉKÉRŐL SZAVALÓ, A TRUMP ÁLTAL 1 MILLIÁRD DOLLÁROS TAGSÁGI DÍJ BEFIZETÉSE MELLETT GRÜNDOLT „BÉKETANÁCSBAN” PÖFFESZKEDŐ MINISZTERELNÖK A LELKÉSZNÉL, AKI MEGMARADT ANNAK, AMI MINDIG IS VOLT. Az emberek szolgálója. Mutasd meg, hogy kik a barátaid, és megmondom, ki vagy. Amikor a miniszterelnököt Putyin, Hszi Csin-ping, Trump, Erdogan, Bolsonaro társaságában látjuk, pontosan tudjuk, hogy Brecht tandrámájának hősével, a szegény utcalány Sen Tével szemben egyikük sem adna szállást az Isteneknek. Mert már régen nem törődnek mással, mint a gazdagodással, hatalmuk gyarapításával.
Talán az sem egészen véletlen, hogy a frissiben alapított, rendeltetését, funkcióját tekintve bizonytalan trumpi „Béketanácsban” is elsősorban azokat találjuk, akik hatalmuk fennmaradását nem mástól, mint Trumptól és az által egyszemélyben eldöntött projektek áldásos hatásától várják. Szinte mindegyikük országának nehézséget okoz az egymilliárd dolláros tagsági díj kicsengetése, odahaza ezerszer nagyobb szükség lenne erre a pénzre, ha a vezetők a választóik érdekét néznék, és nem a túlélésük egyik esélyét látnák abban, hogy kiszolgálják Trump öntetszelgését.
IVÁNYI GÁBOR LELKÉSZKÉNT EGÉSZ ÉLETÉBEN NEM TETT MÁST, MINT KÖVETTE MAGYARORSZÁG RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI ELSŐ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÉNEK, GÖNCZ ÁRPÁDNAK A JELMONDATÁT. Ő azt mondta: azokat akarja szolgálni, akiknek szolgálójuk nincsen - a védteleneket. Iványi tevékenységének és jellemének ez a hangsúlyozottan puritán, hívei meg az általa gyámolítottak érdekét képviselő vonása a politikai osztály tagjai többségénél egyáltalán nem vált hangsúlyossá. Pedig e megosztott, öröklött sebeket hordozó nép számára talán nincs is fontosabb annál, mint hogy példaképeket találjon magának és követhesse őket.
Iványi mutatott példát arra, hogy nincs baloldali vagy jobboldali, konzervatív vagy liberális emberi méltóság.
El kell fogadnunk és meg kell értenünk, hogy a választók mindegyike sebzett, és ezért különösen nehezen képes úrrá lenni az érzésein és előítéletein. Iványi az a suszter, aki mindenkinek – akár a saját pénzéből – megtalpalja a cipőjét, miközben a saját cipője is lukas. Nem várja el, hogy átsegítsék a nehézségein, noha lenne oka segítséget kérni; mert ő a saját híveit, az általa ápoltakat félti, nem saját magát.
Talán éppen ezt a vonását, a szerénységet, a szegények emberként való tiszteletét torolja meg rajta a miniszterelnök, aki nem ismeri el, hogy lehet az ő halamánál, személyes és családi gazdagodásánál is nagyobb, magasztosabb szolgálat. Nincs annál a fennhéjázó, pökhendi magatartásnál megvetésre méltóbb, mint amikor az életét az emberek szolgálatára áldozó lelkészt, Iványit akarja porig alázni, megfosztani az emberhez méltó lét minden eszközétől.
AMÍG IVÁNYI LELKÉBEN BÉKE VAN, PEDIG NEM IS SZAVAL RÓLA, ADDIG A MINISZTERELNÖK MINDEN MONDATÁBA BELESZÖVI UGYAN A BÉKE GONDOLATÁT, DE LELKÉBEN VALÓJÁBAN HÁBORÚ DÚL. Azokat a vaskos hazugságokat gajdolja minduntalan, amelyek arról szólnak, hogy az agresszor, háborús bűnös haverja, Putyin által megtámadott Ukrajna sző összeesküvést a megdöntésére. Az az Ukrajna, amelynek lakóit az oroszok szándékos, az energiahálózatot szétromboló bombázásokkal akarják megtörni, ahonnan tízezrével rabolják el a gyermekeket, és ahol szinte puszta kézzel kellett megállítani az állig felfegyverzett oroszok támadásait.
Amikor a miniszterelnök orosz haverjai elpusztították – a többi energiahálózati létesítmény, csővezeték mellett – a Barátság kőolajvezeték egy részét, amelynek folyamatos üzemelésétől Magyarország kőolajfinomító kapacitásainak megbízható működése (és vélhetően személyes gazdagodása is) függ, akkor vaskos hazugságként ezt is az ukránokra fogta. Békeköltségvetésről, békeerőfeszítésekről, békeharcról, béketörekvésekről szaval az, aki háborút folytat egy agg, de törhetetlen lelkű lelkész ellen, akinek egyházát, szegényeket gondozó szervezetét megfosztotta az állam által kötelezően fizetendő pénzeszközöktől. Most majd az elorzott pénz sokszorosát kell fizetnie a saját újraválasztását szolgáló trumpi béketanácsi tagságért.
Ezeknek a kiáltó ellentéteknek, a szegényekért végzett áldozatos munka és az örök hatalomért és gazdagodásért folytatott ádáz harc szembenállásának láttán jut eszembe a grúz Tengiz Abuladze Magyarországon 1984-ben bemutatott híres filmje, a Vezeklés. A film a kivégzett édesapját gyászoló, az édesapa halálát megbosszulni akaró főhősnője az elhunyt zsarnokot - nem is túlságosan rejtett képi utalással Sztálint – újra és újra tíz körmével kaparja ki a sírjából, majd a koporsót az elnökségi épület falához támasztja, mondván, az ilyen embert nem fogadhatja be a föld.
És visszatérve Brechthez: Iványit ismerve nem kell ismételgetnünk, hogy jó embert keresünk. Mert itt van nekünk és értünk.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.