A Digitális Állampolgárság (DÁP) applikáció eredetileg arról szólt, hogy az állam végre alkalmazkodik a valóságához és minden ügyintézés online fog történni, és a földrajzi távolság többé nem szabhat határt. Ehhez képest több külföldön élő magyar állampolgár épp a regisztrációnál futott falnak.
Egyes külföldi telefonszámokra nem érkezik meg az azonosító SMS, vagy a rendszer nem fogadja el az előhívót. Technikai hiba? Lehet. Szolgáltatói inkompatibilitás? Elképzelhető. Csakhogy itt egy közpénz milliárdokból fejlesztett állami digitális infrastruktúráról beszélünk. Persze mondhatjuk: minden technológiában vannak zökkenők. És az is tény, a regisztráció nem kizárólag az alkalmazáson keresztül intézhető, hanem személyesen, és az Ügyfélkapu+-on is. Csak hogy a külhoni magyaroknak eleve megpróbáltatás a szavazás, sokszor egy egész napos programot jelent. Ugyanis míg a határon túli magyarok levélben is szavazhatnak, a külhoniak csak külképviseleten, gyakran több száz vagy ezer kilométerre a lakhelyüktől, hosszú sorban állás után tehetik meg. Vagyis Székelyföldön házhoz jönnek a voksért, addig mondjuk egy Denverben élő magyar állampolgár 1600 kilométert utazhat Chicagóba, hogy szavazhasson. Miért? A választási adatokból ismert, hogy a határon túli levélszavazók döntő többsége a Fideszt támogatja, míg a nyugat-európai és tengerentúli magyarok körében az ellenzék erősebb. Itt jön képbe a DÁP „technikai problémája”, hisz a részvétel pszichológiája kimondja, minél több lépésből áll egy folyamat, minél több logisztikai akadályt kell leküzdeni, annál többen adják fel útközben, és lemorzsolódnak. Márpedig ha a választás körülményeinek nehézségei épp az ellenzékre szavazókat sújtják, azt nem lehet egyszerű adminisztratív apróságnak tekinteni, mert a probléma látszólag digitális, de a következményei nagyon is politikaiak.