Lócsiszár a pellengéren

A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának stúdiójába nem férnek sokan. A játéktér rendkívül közel esik a nézőtérhez. Ebben a kicsiny térben játsszák Bélai Marcell rendezésében a Kohlhaas című drámát. Az egyre véresebbé váló tragédiát szinte a bőrünkön érezzük. A sztori az igazságáért küzdő lócsiszár Kohlhaas Mihály szomorú története. A színlapon olvasható, hogy a szöveg Heinrich von Kleist műve nyomán született. A mostani adaptáció végső szövegét Takács Réka és a rendező Bélai Marcel készítette, a témát ugyancsak feldolgozó Henrik Ibsen, Sütő András és Tasnádi István műveit felhasználva. Valódi érdekfeszítő krimit kapunk, sok logikai csavarral, nem beszélve az érzelmi viharokról.

A címszerepet Orbán Zsolt játssza, úgyhogy nem kétséges, hogy azonnal Kohlhaas Mihály mellé állunk. A szeméből, a tekintetéből sugárzik a tisztaság, a jóhiszeműség, ami aztán a veszte is lesz, vagy ahogy a darabban elhangzik: „a jogérzéke rablóvá és gyilkossá tette őt.” Egy aprónak tűnő magánjogi vitából lesz szörnyű polgárháború. A lócsiszár vitatja, hogy vámot kellene fizetni azért, hogy a lovait tovább vigye, erre az uraság kettőt erőszakkal elkoboz, befogja őket munkára, lesoványítja és így akarja visszaadni, amit Kohlhaas nem fogad el. Ragaszkodna ahhoz, hogy az eredeti állapotukban kapja vissza őket.

Bogár Barbara és Budizsa Evelin a narrátorok. Ők mesélik el a drámai fejleményeket, kezükben lovaglóostor, de olyanok, mintha az áldozatokká lett lovakat is szimbolikusan megjelenítenék, képviselnék. Sosovicza Anna, Moldován Blanka, Diószegi Attila, Szabó János Szilárd, Keresztes Ágnes és Gaál Gyula több szerepben látható. Egyikük sem tűnik el, ha vége a jelenetének, hanem oldalt ülve, vagy állva követi nyomon a történéseket. Előttünk bújnak bele a különböző szerepekbe, így ilyen szempontból is nézőként beavatottnak érezzük magunkat. Minden előttünk történik. Luther Mártont Méhes Kati játssza, ő sem tudja megmenteni a főhőst, legfeljebb a végzete előtt meggyóntatja. Moldován Blanka felelt a zenéért. Felcsendül a Cutting Crew Died in your arms tonight című slágere, a szereplők kórusa énekli a dalt, amely egyszerre csatadalként és rekviemként is felfogható.

Kohlhaas többször kiszállhatna ebből a manipulációkkal teli őrületből, de nem teszi. Hiába veszti el közben mindenét, a feleségét, a javait. Háborúba kezd és ezzel már túlnő saját magán. A hatalom számára kényelmetlenné válik, meg kell tőle szabadulni. És ez az érdek mindenen felül emelkedik. A jogon, az igazságon, a józan észen. Mindenen, ami egy normális világban számít. De hol vagyunk már ettől? Ma is akadnak Kohlhaas Mihályok, és a szemünk előtt próbálják őket ellehetetleníteni. A hatalomban lévők eszközei semmit sem változnak. Ellenséget kreálnak és a saját pozíciójuk megtartásának érdekében pellengérre állítják őket. A Szatmárnémetiben látható előadás ezt a folyamatot hozza a nézőhöz nagyon közel. Az élménytől egy darabig nem lehet szabadulni.