Nemrégigen elmentem a nyolckerbe, a Dajerbe, ahol a negyven feletti nők gyűlnek össze időről-időre, hogy az egykori fodrászüzletből lett közösségi térben csevegjenek, meleg teát kortyolgatva diskuráljanak az élet dolgairól. A legutóbbi összejövetel témája a méltóság volt. A téma örök, hiszen a méltóság velünk született alapjog. A beszélgetés után az egyik női tagunk egy kis testmozgásra invitált.
A nők megálltak egy térben, és az volt csupán a kérés, hogy kezdjenek el mozogni úgy, ahogy nekik éppen jól esik. Voltak, akik előre hajoltak, voltak, akik a karjaikat a magasba emelték, voltak, akik elindultak. Csendben, szavak nélkül, ütközésmentesen közlekedett egy térben legalább harminc nő. A következő kérésnél párt alkottak a résztvevők, és óvatosan végigsimították egymás gerincét, deréktól felfelé haladva, a fejtetőnél elengedve. A harmadik kérés egy kör megalkotása volt.
A kör, ami minden valószínűség szerint a pontból ered. Ugyanolyan tökéletes, mint a pont, hiszen nincs benne megosztottság, egységes és oszthatatlan. A kezdet és a vég összefolyása. A kör mozgása is körkörös és megváltoztathatatlan.
A kör egyetemes jelentése sokféle lehet. Régebben az eget szimbolizálta és ezért a láthatatlan, transzcendens világ szimbóluma volt. Ebből eredően körrel jelölték a teremtésben megnyilvánuló isteni erőt. Olyan szerepe van, mint a Napnak, talán éppen ezért a kör alak egyben a Napot is szimbolizálja. Talán az sem véletlen, hogy Platón és Jung is kör alakúnak ábrázolta a pszichét.
A kör, mint forma az emberi lét kezdetitől jelen van a mindennapjainkban. Az ember az isteni védelmet a legegyszerűbb módon kérte: kör alakú formákat viselt magán. A gyűrű, a karkötő, a nyaklánc, az öv, a kalap, a korona mind az isteni oltalom jelképei. Ezek a használati tárgyak nem egyszerű díszek, hanem a lélek és test közötti kapcsolat összetartását szolgálták. A kör tehát a mágikus védelem jelképe.
