Ha hármas versenyben indulunk, akkor a tiszás jelölt 40 százalék körüli eredménnyel húzná be a körzetet, én 28-30 százalékot tudnék hozni, a fideszes pedig ekkor is csak 26-27 százalékot kapna – mondta Mellár Tamás pécsi országgyűlési képviselő, aki a minap jelentette be: nem indul 2026-ban.
Az a gond, hogy sokan abból indulunk ki: minden bizonnyal működni fog a Tisza többség, és kellő lendülete van a változásnak. Ám most azt látom, hogy ha a változás egy ilyen lényeges szereplője, mint Mellár Tamás úgy dönt, hogy a körzete ismeretében nem indul, és ezzel reméli támogatni a Tisza győzelmét, akkor - szándékától függetlenül - egyben a Fidesz listát is erősíti. Mert ha megnyerik is a választást a tisztások, és az egyéni körzetek (legalább többségükben) eldőlnek a Tisza javára, attól még a lista ágon furcsa dolgok történhetek.
Ha magas Tisza támogatottság mellett szoros eredmény alakul ki, az azt jelenti, hogy ugyan sorjáznak a tiszás körzetek, de a magas értékkel vesztes Fidesz három ilyen, az “ó-ellenzék” nagyjai által elhagyott körzetből kihoz kettő listás mandátumot.
Nem elég a sok megnyert tiszás körzet, nagy különbséggel érdemes nyerni, hogy ne töltődjön a Fidesz lista. A különbséghez kell harmadik szereplő. A lista forrása ugyanis egyrészt a listás szavazat, másrészt a vesztes egyéni voksok sokasága. Ezt még erőteljesen torzítja a győzteskompenzáció, ami ebben az esetben a Tiszát segítené, ha ott maradnának a Tisza és a Fidesz közötti rést kitöltő szereplők. Ha nincs resztli, akkor csekély a lista plusz forrása. Furcsa, de a győzelem kiteljesítéséhez kellenek a nem a Tiszára és nem a Fideszre szavazók, hogy a győzteskompenzáció ágán a Tiszát emeljék.
Ahhoz, hogy a körzetekben győzedelmes Tisza választást tudjon nyerni, az kell, hogy a körzetekben a Tisza győzelme mellett legyenek a Tisza és a Fidesz között mások is. Különben túl sok listás képviselő lesz a vesztes ágon megkapott Fidesz szavazatokból. Mellár távolmaradása nagyjából egy fél listás helyet eredményez az egyébként vesztes Fidesznek. Ez igaz a többi inkumbens “ó-ellenzékiekre” is.
Ezt így nem nagyon lehet lobogtatni, mert a Fidesz támogatásának tűnik. Ha Mellár Tamás nem érez rá, ha még ő sem jut el az elemzésben odáig, hogy mi lesz azokkal a voksokkal, amit így nem ő kap, mert nincs ott, akkor mit várjunk a statisztikai gondolkodásban természetes módon járatlan közönségtől? Márpedig, ha a Tisza győzelem a körzetekben a monolit Fidesszel szemben jön össze, abból csak egy szűk többség lehet. A Mellárok távolmaradása kizárja az amúgy szükséges kétharmad lehetőségét. Az alkotmányozó többség földrengésszerű, akár teljes, százhatos Tisza győzelem esetén sem jön, jöhet össze a harmadik szereplők érdemi jelenléte nélkül.
Tudjuk, hogy az emberek elhajtják a kérdezőbiztosokat, mégis, hogyan hihetnénk el, hogy pont Mellár ügyében a valós helyzetet látjuk? És ha már, akkor a Népszava olvasóban rögtön felötlik a minapi Kunhalmi interjú, és a kérdés, hogy valóban; a tiszás meg a DK-s közönség majd azt teszi, amit vélelmeznénk?
A valóság a legalább négy szereplő minden körzetben. A Tisza és a Fidesz képlet kiegészül a DK és a Mi Hazánk jelöltjeivel. Sok helyütt mások is úgy vélik, beleszólhatnak a végkifejletbe. És tényleg. Beleszólhatnak. Leronthatják a Tisza avagy a Fidesz eredményét, de meglehet, hogy pont a harmadik fél küldetését töltik be: lehetővé teszik a győzteskompenzáció érvényesülését, a kétharmad kialakulását…
Ettől még persze semmit sem tudunk arról, hogy valójában mi lesz, ebben teljesen igazuk van a kétkedőknek. Senki nem tudja valójában mi felé tartunk. És jaj nekünk, ha csak álmodozunk.
