A kórházakat szenteltvízzel látják el, Brüsszel ellen keresztes háborút indítanak. Az ország hivatalos nyelve 2030-ra az orosz lesz, a fegyverismeretet és a szexuális felvilágosítás tantárgyakat összevonják. Mások viszont saját kézbe vennék az ügyet, és utóbbi tárgyat maguk oktatnák. Legalább annyira komolyan mondott és komolyan vehető programígéretek ezek, mint amilyenek időnként a csak önmagukat komolyan vevő pártok agytrösztjeiben születnek.
A parlamenti választásig hátra lévő másfél hónap ígéret-, hazugság- meg mindenféle cunamija előtt és közepette talán erre van most legnagyobb szükségünk: egy kis kifújásra, egy nagy nevetésre. Erre tett példamutató kísérletet egy szegedi pizzéria. A napokban – az első óriási sikere után – másodszorra rendeztek közéleti kvízt A Nagy Ventilálás címmel. Elképzelésüket az motiválta, hogy hazánkban és a nemzetközi porondon egyre tapinthatóbb a feszültség, a gőzt pedig ki kell valahol engedni. Ahelyett, hogy már előre gyomorgörccsel próbáljuk kerülni a családi összecsapást, érdemesebb egy biztonságos játszóteret választani, egy helyet, ahol a tét nem komoly, a tanulság viszont nagyon is az.
Emlékezzünk, és tanuljunk belőle
– A Nagy Ventilálás nevű kvízest ötlete egyrészt onnan jött, hogy itt nálunk, a Plebsben egy szociálisan érzékeny, általában minden jelenségre jól reflektáló közösség dolgozik, így a közélet sem tabu. Másrészt pedig ahogy mások, így én is régóta tapasztalom, hogy ezen a téren a kommunikáció stílusa akár otthon, a családokban sem megfelelő. Sokan már inkább szóba sem hozzák a vasárnapi ebédnél a politikát, nehogy vita legyen belőle – mondja lapunk kérdésére Sarnyai Zsófia, a szegedi Plebs pizzéria munkatársa, a már második alkalommal megrendezett közéleti kvíz szervezője. Szerinte ma mintha elveszítettük volna a kontrollt az életünk felett, vizuális környezetszennyezésként kéretlen reklámok, óriásplakátok vesznek körbe. A kvízest egyfajta szelepként szolgálhat, ahol a résztvevők kreatív feladatok végrehajtása során úgy érezhetik, visszaszerzik ezt a kontrollt, illetve kicsit talán ledolgozhatják az említett rájuk kényszerített nyomás okozta frusztrációt.
Az estek során a kulturált keretek és a pártfüggetlenség az, amit szem előtt tartanak, hangsúlyozza Zsófia. Ahogy azt is kiemeli: nem csak az elmúlt 16 évet kritizálják, mert a korrupció, a hatalmi visszaélések és az elmaradt szemléletváltás az elmúlt három évtizedben folyamatosan mérgezi a társadalmunkat. A személyi kultusz azóta is él és virul, a mai hatalmi rendszer még erre pluszban rájátszik. Egyszóval, és erre a játékestek témakörei során igyekeznek rávilágítani: a Fidesz hibázik, de nem csak ők, és nem ők kezdték.
Nem szabad engedni a feledés homályába veszni mindazokat a vétkeket, amiket már akkoriban is kár volt annyiban hagyni. Éppen ezért a feladatlapok témakörei között ugyanúgy szerepelhet az aktuálpolitika, mint a határon túli magyarok szavazati joga, ahogy a régmúlt sötét ügyei is, mint az olajszőkítés. Zsófia tapasztalatai szerint a résztvevők elsősorban a világot talán a legkritikusabb szemmel vizsgáló 20-as, 30-as korosztály tagjai közül kerülnek ki. Azt természetesen senkitől nem kérdezik meg, hogy melyik oldalra szavaz, de azt látják: mindenkiben van elégedetlenség.
Nem szabad engedni a feledés homályába veszni mindazokat a vétkeket, amiket már akkoriban is kár volt annyiban hagyni. Éppen ezért a feladatlapok témakörei között ugyanúgy szerepelhet az aktuálpolitika, mint a határon túli magyarok szavazati joga, ahogy a régmúlt sötét ügyei is, mint az olajszőkítés.
Zsófia tapasztalatai szerint a résztvevők elsősorban a világot talán a legkritikusabb szemmel vizsgáló 20-as, 30-as korosztály tagjai közül kerülnek ki. Azt természetesen senkitől nem kérdezik meg, hogy melyik oldalra szavaz, de azt látják: mindenkiben van elégedetlenség.
Ország, város, fiú, lány, háború
A Zsófiától hallottakra saját szemünkkel is látunk példákat. Kampányidőszakban vagyunk, a pártok aktivistái plakátolnak, aláírást gyűjtenek, és alig telik el nap olyan hír nélkül, hogy ne érné őket valamilyen durvaság. Ököllel ütötték a Fidesz korábbi ferencvárosi képviselőjelöltjét, Debrecenben baltával támadtak a Tisza önkéntesére. Máskor is, de most áprilisig meg főként tartsuk szem előtt, hogy az egyik legfőbb ellenség soha nem az asztaltársunk, hanem a felejtés.
A Tocsik-ügy, az MNB eltűnt 500 milliárdja, a kígyózó kígyók, a kellemetlen kérdésekre univerzális válasszá lett „Boldog karácsonyt!” világnézettől függően felviszi a vérnyomást, vagy vállrándításra ösztökél.
De hiba lenne elfeledni a közelmúltnak azt az eseményét is, amelyre Molnár Áron, a színész minapi posztja vetít reflektorfényt. Arra, hogy 2022-ben – déjà vu érzés, ugye? – háborúval riogatott mindenkit a Fidesz, majd választás után teleplakátolta az országot, hogy „Irány a sereg!”. Feledni tehát, mint látjuk, dőreség. Ha mégis vitánk kerekedik, a helyzet kezelésére az egyik, viccesnek szánt, de talán legjobb, kihívásnak is tekinthető tanácsot egy Facebook-kommentben láttuk: érvelj úgy, hogy nem használhatod a háború szót, továbbá nem szerepelhet a mondataidban személy és város neve.
A kvízest lényege sem az, hogy eldöntsük, kinek van igaza – spoiler: senkinek és mindenkinek –, hanem hogy rájöjjünk: mindannyian ugyanazt a mozit nézzük 30 éve. A popcorn lehet, hogy drágább, a szereplők lehet, hogy öregebbek, de ha együtt tudunk egy jót nevetni régi baklövéseken, akár arra is rájöhetünk, a szomszéd nem ellenség, csak egy másik ablakból nézi a világot.
