Irán vallási vezetője, Ali Hamenei olvasott ember hírében állt. Victor Hugo A nyomorultak című művéért valósággal rajongott. Szerinte ez volt a valaha írt legjobb regény. Főszereplője, Jean Valjean Dygne városának püspöke, Myriel irgalmának köszönhetően tért vissza a jó útra. Ezért nevezik A nyomorultakat a kegyelem és a megváltás történetének.
Hiába Hamenei rajongása, Iránban a kegyelem ismeretlen fogalom volt. A vallási vezető kezéhez vér tapadt. Több tízezer ember vére. Csak a tavaly decemberben a katasztrofális gazdasági helyzet nyomán kitört lázadás vérbe fojtása során mintegy harmincezer embert mészárolhattak le. A teokratikus rezsim az elnyomásra, a megfélemlítésre épült. Hamenei adott komoly hatalmat az elnyomó gépezet legfőbb szerve, a Forradalmi Gárda (IGRC) kezébe. Az ez alá tartozó baszídzs milícia feladata a lakosság megfélemlítése, terrorizálása volt. Mindez azt jelzi: Hamenei ellenségként tekintett a saját nemzetére.
Irán azonban nem Venezuela. A vallási vezető és a rezsim egy sor illusztris személyiségének megölése után nem enyhül a hatalmi gépezet szorítása. Az irániakat továbbra is a terror légköre veszi körül. S ez az Izrael és az Egyesült Államok által indított bombázások egyik legveszélyesebb pontja: nem látni a katonai akció mögötti stratégiát. Donald Trump talán azt remélte, hogy csak a bombázások hatására az irániak megdöntik a rezsimet? Ha tényleg ebből indult ki, az (újabb) elképesztő hozzá nem értésről, párját ritkító dilettantizmusról adna tanúbizonyságot. Mert megölhetnek minisztereket, vagy a Forradalmi Gárda egy sor vezetőjét – ők nem pótolhatatlanok. Az IGRC létszámát 125-190 ezer közötti, a baszídzsét pedig mintegy 90 ezerre becsülik, de a tartalékosokkal együtt ez a szám elérheti a 300 ezret is.
Trump az akcióval komoly kockázatot vállalt. A Hormuzi-szoros blokádja súlyos következményekkel járhat, jelentősen megemelkedik a nyersanyag ára. Egy elhúzódó konfliktus is komoly veszélyt jelentene a novemberi félidős választásra készülő amerikai elnöknek. Ráadásul minél tovább tartanak ki az iráni rakéták, minél több találat éri a térség többi államát, köztük Katart, az Egyesült Arab Emírségeket, vagy Bahreint, annál instabilabbá válik a régió és tovább nőhetnek az amerikaellenes érzelmek a muszlimok körében.
A katonai fellépés nemcsak stratégiai, hanem súlyos nemzetközi jogi kérdéseket is felvet. Az akció több ponton szembe ment a diplomáciai normákkal, mivel egy szuverén állam magas rangú tisztségviselőjének likvidálása – hadüzenet híján – nehezen összeegyeztethető az ENSZ Alapokmányával. Donald Trump a hazai pályán is ingoványos talajra lépett: a kritikusok szerint az elnök túllépte hatáskörét, amikor a Kongresszus véleményének kikérése nélkül döntött. Az amerikai alkotmány szerint a hadüzenet joga a törvényhozást illeti, így az egyoldalú parancs a fékek és ellensúlyok rendszerét is próbára tette.
A történelem groteszk fintora, hogy miközben a bombák árnyékában a régiót talán sosem látott eszkaláció fenyegeti, Donald Trump nemrég hívta életre a Béketanácsot. Így fest ma a „béke embere”.